Töretlen bizalom
Dátum: 2006. január 25., szerda, 10:34
Bálint Andrást színművészt, direktort a Fővárosi Közgyűlés Kulturális Bizottsága egyhangú szavazással újabb öt esztendőre, tehát 2011. január végéig bízta meg a Radnóti Színház igazgatói feladatainak ellátásával. Az alábbiakban direktor pályázatából közlünk néhány részletet.

Milyen volt az elmúlt időszak és mire készülnék a jövőben? Hogyan értékelem az elmúlt öt évet? Mit változtatnék? Mit őriznék meg két évtizedes vívmányainkból? Hogyan tovább? Visszatekintés és jövőkép, rezümé és program.

Az a terv, melyet 1985-ben fogalmaztam először, hogy tudniillik értelmiségi művészszínházat, minőségi polgárszínházat szeretnék kialakítani a hajdani Irodalmi Színpadból, valósággá vált. A változó magyar társadalomban a Radnóti Színház állandósult: a budapesti polgár színháza lett. Megbízható és értékcentrikus, ápolja a felvilágosult európai hagyományokat, óvja a magyar kultúrát. De változik is, szükségszerűen megújul. A színház nyári felújítása mintegy jelképezi ezt a kettősséget. A portál, a Nagymező utcai bejárat hagyománytisztelő, elegáns és finom, viszont a színésztársalgó, melyet két fiatal színészünk alakított ki, bohém és szabálytalan és szemtelen. Úgy fogalmazhatnék, hogy ez a két véglet, amely között él, lüktet és dolgozik a Radnóti Színház. A repertoár és a társulat kifejezi, a közönség pedig igényli a két véglet között működő programot. Az igazgató feladata, hogy megfelelő arányokat alakítson ki, ízléssel kormányozza, tekintélyével befolyásolja ezeket a folyamatokat. Figyelje a tehetséget és adjon mértéket.


20 év alatt 95 új produkciót állítottunk színpadra, körülbelül 4.500 előadást tartottunk, és nagyjából egymillió (1.000.000) jegyet váltottak előadásainkra. Mikor volt a legjobb a Radnóti? Volt-e aranykora? Úgy hiszem, többször is.

A színház leginkább nagy óceánjáróhoz hasonlít: nehezen indul, lassan éri el a végsebességet, és a kormányzásnak is lustán engedelmeskedik, viszont ki van szolgáltatva a szeleknek, a hullámzásnak. Az aranykor nem lehet folyamatos. Aranykorok, hullámhegyek és hullámvölgyek vannak, állandó a változás.

Az 1976-os rekonstrukció óta csak toldozunk-foldozunk. Azt gondolom mégis, hogy alapvető és nagyméretű átépítésre, milliárdos nagyságrendű rekonstrukcióra nincs szükség. A kis lépések taktikáját – nagyobb léptékben viszont folytatni kellene. Az előcsarnok, a portál, a szervezés, a férfi és női öltözők, az új fodrászműhely, a színésztársalgó, a titkárság átalakítása az utóbbi évek eredménye. Viszont a nézőtéri zsöllyéket 1989-ben, a színpadportált 1991-ben cserélték utoljára, az elektromos hálózat elöregedése kifejezetten balesetveszélyes, a színpadpadozat felújításra szorul. Alapvető épületgépészeti beavatkozásra van szükség, hogy a színház harminc éves klímarendszerét kicseréljük.

Ha bizalmat kapok a következő öt szezonra, nem adnám föl a színház bővítésének tervét a Paulay utcai sarok felé; például: nagyobb előcsarnok kávézóval (Radnóti Café a Nagymező utcában!).

KERTÉSZ IMRE K. DOSSZIÉ

A Magvető Kiadó könyvbemutatója a Radnóti Színházban
2006. március 23. csütörtök 19 óra
Új kötettel jelentkezik a Nobel-díjas író: a K. dosszié "önéletrajz két hangra", regényes párbeszéd Kertész Imre életéről, szüleiről, szerelmeiről, és arról, hogyan függ össze a saját élete hőseinek sorsával, az élet az irodalommal. A könyvbemutatón Kertész Imre részleteket olvas fel új könyvéből.

20 ÉV, ÖTÉVENKÉNT

Vajon milyen előadások voltak színházunkban az 1985/86-os évadtól kezdve, amikor megkezdődött a mai Radnóti Színház története?
Éppen húsz évvel ezelőtt, az 1986-os év elején került bemutatásra például Sam Shepard Valódi Vadnyugat című darabja, Verebes István rendezésében, tavasszal a színház névadójáról készült Radnóti naplója, Bálint András önálló estje.
1991 kezdetén mutatták be A képzelt beteget, előző évben  volt a Micimackó, következő évad elején a Bertha és Axel majd a Hajmeresztő első előadása.
Tíz évvel ezelőtt rendezte Jeles András a Cselédeket, ugyanabban az évadban Gothár Péter a Nem félünk a farkastól című előadásunkat, ősszel Valló Péter a Ványa bácsit.
2001 tavaszán láthatta a közönség először Máli néni című előadásunkat, majd ősszel a máig nagy sikerrel játszott A kriplit.
Reméljük, a 2006-ban bemutatott előadásokra, Molnár Ferenc Riviera, és Albert Camus Caligula című darabjára is épp oly nagy örömmel emlékezik majd vissza közönségünk és társulatunk 20 év múlva, mint a fent említett előadásokra.

TÉVÉFELVÉTEL

Március hónapban a Magyar Televízió felvételt készít egyik előadásunkról, Örkény István Tóték című darabjáról. A nézők március 27-én este, a Színházi Világnap alkalmából láthatják az MTV1 műsorán.

A HÁZTULAJDONOS

Molnár Ferenc egyszer egy bécsi újságban olvasta, hogy házat vett Bécsben. A hír megjelenése után nyilatkozatot tett közzé, mely így szólt:
„Hogy a cáfolatnak, amit ezennel kibocsátok, kellő nyomatéka legyen, ünnepélyesen kijelentem, hogy kész vagyok átadni a „házamat” annak az embernek, aki ezt a mesét kitalálta. Sohase gondoltam arra, hogy a háztulajdonosok gárdájában foglaljak helyet, mert sokkal szívesebben lakom hotelben, ahol másoknak kell gondoskodniok arról, hogy én érezzem jól magamat. Az egyetlen ház, ami engem érdekel, a színház – az is csak akkor, ha teli van. Molnár Ferenc”.

MOLNÁR FERENC: TUTISTÁK ÉS NIMOLISTÁK

Pest lakossága kétféle elemből áll. Hogy egészen megértessük magunkat, segítségül hívunk két budapesti argot szót. Az egyik szó a tutista, a másik a nimolista. A „tuti” szó a francia tout-ból az olasz tutto, tutti szavakból csinálódott, és jelenti a mindent, a sikert, a pénzt, a szerencsét, a hatalmat, a tekintélyt – ebből kifolyólag a tutista a mindenbirtokos, a hatalmas, a pénzcsináló, a tekintélyes, az aranyláncos,  akinek minden sikerül, aki előtt minden nyitva áll. Tutista Carnegie és Beöthy László, a német császár és Csortos Gyula, mindenki, akinek szerencséje, ereje, hatalma van, aki divatban van. Ezzel szemben a „nimolé” szó, amely a nemből, a nincsből, a nihilből, a niemandból csinálódott, jelenti a semmit, a pechet, a szomorú sikertelenséget, a divatból kimentséget, a hiábavaló küszködést, még ha tisztességgel és tehetséggel párosul is. Nimolista tehát a szegény ember, aki állásért jön könyörögni egy csomó jó bizonyítvánnyal, nimolista az orosz cár, szegény nimolista az egész szerb haza, tutista a királyi Kuria – hogy még érthetőbb legyek: a hercegprímás nimolista, gróf Majláth György tutista. Petőfi nimolista (fiatalság, tehetség, szegénység, boldogtalan szerelem, korai halál), László Fülöp tutista (ügyesség, összeköttetések, művészietlenség, csinosság, élelmesesség, gazdagság). Íme már maga a budapestianizmus, ez a keverék éjjeli-, kávéházi-, artsita-, pincér-, és kocsisnyelv megcsinálta a választó vonalat a két nagy tábor közt, amelyből ennek a városnak a lakossága áll.

Tutisták azok, akik palotákat, fényes üzleteket és vagyonokat csinálnak. Nagy és nagyon rendezett államokban, Németországban, Franciaországban, Angliában vannak vagyonok, amiket évszázadok hangyamunkájával gyűjtöttek nagyapák, apák és fiúk. Itt nálunk a vagyon egy-két év alatt csinálódik meg, hamar, amíg él a vagyonszerző, és ez nem megy erőszak és rablás nélkül. Itt fogja magát egy ember, nekimegy a pénzcsinálásnak, keresztültipor mindenen, megvesztegeti a hivatalnokot, bankigazgatót, a házmestert, és vállalkozást csinál. Tönkreteszi a parasztot, kidobja a beteget, felrúgja a szülőanyát, kistájgerolja a családot, elcsábítja a biztosállásút, csal, lop, rabol és gyilkol, kirúgja a kéregetőt, csak rohan a vagyon után, és véres erőszakkal, frakkos gazsággal, uzsorával, estélyekkel, automobillal, elszegényedett képviselők és megingott tisztességű hivatalnokok becsületének romjain meg is csinálja. A vagyon megvan húsz-harminc év alatt, azalatt a nagy ragadozó, a Tutista megöregedett, megkapja az obligát vesebajt vagy arterioszklerózist, a sok börzétől, szivartól, izgalomtól, spekulációtól meghibban a szíve, még vánszorog egy ideig Nauheimban és a Margitszigeten, aztán meghal.

Az élvezők, azok a nimolisták. Itt az élvez, akinek semmije sincs. Elsején lefizeted a fizetésedet házbérre, szabóra, mosásra, hazaküldesz negyven forintot Böszörménybe mamáéknak, jön a suszter, a gázszámla, a gyerekeknek tandíj és dr. Bővített tanár úr számtanának új kiadása, marad összesen tizennyolc koronád. Minden ember, akiben egy kis életismeret és belátás van, megmondhatja: nincs-e igaza a nimolistának, ha ezzel a tizennyolccal elmegy az orfeumba, megiszik hat üveg sört, küld egy forintot a cigánynak, hogy játssza el a Csingilingi prütty című kuplét, aztán mielőtt hazatér, bemegy a Mahagóni-kávéházba, és ott húsz krajcárért megiszik egy csésze fekete piszoklét kávé címén, elolvassa az összes estilapokat, annak az egynek kivételével, amit kilop a rámából, hogy legyen az ágyban mit olvasnia, körülnéz a bronzvereteken és a csiszolt tükrökön, megnézi a berakott japáni pimaszfát és az opálkék műmárványimitációs üvegmozaik-fittyfrász-asztalt, kéri az Illustrated London Newst, nem kapja meg, nem is nagyon akarja, elálmosodik, káromkodik kettőt csöndben, egyet hangosan, leakaszt egy jó prémes bundát, meglátja, hogy nem az övé, szeretné elvinni, megijed a börtöntől, ráfanyalodik a saját korpás gallérú részletfizetéses átmenetijére, megnézi az aprópénzét, van még egy forint husza, ebből konflisba ül, hazahajtat, ott pofozkodik a kocsissal, feljelenti, kap a rendőrtől egy unott gorombaságot, nem jön a házmester, aztán jön a házmester, aztán nem megy a lift, aztán fölmegy gyalog a negyedik emeletre, és káposztaszag van, és cselédszobaszag van, és alvásszag van, és lefekszik aludni, és elalszik, és ő most egy vivőr volt, egy lébemann volt, egy lump volt, egy élvező volt.

/Fotó: MTI/

Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez!
Legyen Ön az első!
Keresés:  KERESÉS
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
 
Kiplingtől, a világhírű angol írótól egy táraságban megkérdezték, hogy szerinte kik kormányozzák a világot: a férfiak vagy a nők?
Aforizmák
„ Az ember addig marad fiatal, amíg nem irigyli a fiatalokat."
Oscar Wilde
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ