- Nem szokványos módon indult a karrierje, hiszen a színművészeti főiskola helyett a műszaki egyetemet végezte el...

- A kezdet tényleg nem szokványos, de sok barátom van, aki nem végzett színművészetit, például Mucsi Zoltán, Tóth József vagy Szabó Győző. Én is sajátos utat jártam be, édesapám mérnök, ahogy a bátyám és én is azok lettünk. Jelentkeztem a színire, de nem vettek fel, a műegyetemre viszont igen. Mikor az első matekórán a professzor elkezdett mesélni a determinánsokról és a mátrixalgebráról, nagyjából akkor éreztem azt, hogy talán valami mással kellene foglakoznom. Ennek dacára elvégeztem az egyetemet jó minősítésű diplomával, amit odaadtam apámnak, nem is tudom, azóta hol van.

- Egyszer azt mondta, hogy amikor bekerült első társulatába, az Arvisúrába, sokkal gyakorlatiasabb volt a gondolkodása, máshogy közelített a művészethez, mint a többiek.

- Igen, és lehet, hogy ez a mai napig megvan. A műegyetem ad egyfajta gondolkodásmódot. Ha valaki a mechanikából, az egységerők és a vektorok világából érkezik, ezt nem tudja kitörölni a fejéből. Az Arvisúra csodálatos időszaka volt az életemnek, 10-12 évig dolgoztunk ott úgy, hogy nagyon komoly sikereket értünk el, százötvenes, kétszázas sorozatokat játszottunk, pedig nem volt közönségszervezés. A Szentivánéji álommal például Angliától Egyiptomig bejártuk fél Európát. Nagyon komoly munka folyt Somogyi István vezetésével, ez egy nagy töltekezési időszak volt. Nyilván az ember vágyott rá, hogy ebből legyen valami nagyobb személyes siker, és velem ez meg is történt 1995-ben, amikor bekerültem egy másik Szentivánéjibe, és arra megkaptam többek között a színikritikusok díját vagy a legjobb férfi alakítás díját a Fővárosi Önkormányzattól.

- De nemsokára váltott: egy kőszínházba szerződött, ha nem is nagyon nagyba, a Bárkába.

- Ott alapító tag voltam; az előbb említett Szentivánéji hozta létre tulajdonképpen az egész Bárkát.

- Az egyik első produkció, amelyben ott részt vett, a Mulatság volt.

- Igen, a második évadban készült, és nemrég ünnepeltük az előadás 10. évfordulóját, több mint 230 alkalommal ment eddig. Érdekes tíz évig játszani egy darabot: mindenképpen az életed részévé válik a szerep, veled együtt változik, érik, öregszik. Folyamatos gondolkodást és karbantartást igényel, hogy ne fáradjon el, hogy újabb és újabb kihívásokat tudjál benne találni, vagy ha nem azt, legalább élettel tudd fellehelni estéről estére. Ez komoly meló, de klassz kihívás, én nagyon szeretem.

- Közben beindult a filmes karrierje is...

- ...ez is ugyanazzal a Szentivánéji álommal, Mucsival is abban az előadásban lettünk egy pár.

- Aztán a moziban is együtt váltak ismertté, és a "Kapa-Pepe páros" jónéhány filmen keresztül együtt maradt. Nem félt, hogy egyfajta sablonná válnak majd a szerepeik, amelyből aztán nehéz lesz kibújni?

- A színész mindig abból gazdálkodik, amilyen felkéréseket kap. Nyilván mindig meg kell gondolni, milyen szerepet fogadsz el, van-e benne valami új kihívás, olyan dolog, ami neked fontos. A Kapa-Pepe páros életem részévé vált, és én ezt egyáltalán nem bánom, mert emellett mindkettőnknek volt saját története is, és ez az, amitől az egész működött. Azt mondom, az én pályám - ha lehet ezt a kicsit fellengzős kifejezést használni -, ettől csak gazdagabb lett.

- Mucsi Zoltánnal aztán a következő váltása után, a Krétakörnél is együtt maradtak...

- Schilling Árpád mindkettőnket hívott külön-külön, és én ennek nagyon örültem. Zoli akkor a Bárkán már felmondott, én onnan jöttem el.

- A Krétakör egykori tagjai általában életük igen jelentős szakaszaként emlékeznek az ott töltött időszakra.

- Igen, jelentős az a sikertörténet, amit a társulat átélt, ahogy bejártuk a fél világot a színházzal New York-tól Sanghajig, Szöultól Damaszkuszig, és rengeteg díjat nyertünk. Rendkívül tehetséges, sokoldalú és ütőképes társulat volt ez, akik még ráadásul egymást is tudták tolerálni, szeretni és inspirálni - ritka pillanat volt, az kétségtelen.

- Mindenkit máshogy érintett a Krétakör átalakulása. Ön néhány volt színésztársával megalakította az ALKA.T csoportot a Fédra Fitness című darab előadására. Lesz ennek a közös működésnek folytatása?

- Nem tudjuk még. Katona Lacival és Mucsi Zolival létrehoztunk egy Nézőművészeti Kulturális Kft.-t is, ezzel újabb projektekre pályázunk. A Fédra Fitnessnek nagyon örülök: Tasnádi István régi barátom és alkotótársam. Ugyan az előadásban kicsi részem van, mert másfél órát fekszem tulajdonképpen kómában, és csak utána támadok fel, de nagyon szeretem. Amúgy eszméletlen ez a félév: januárban megvolt a Fédra bemutatója, utána jött két film, a Made in Hungária és a Papírkutyák, most megkaptam a Jászai Mari-díjat, és rendezni kezdtem. De nincs vége még, Ascher Tamással és egy volt krétakörös csapattal fogunk egy közös munkába belekezdeni. Ahogy álmaimban elképzeltem, milyen egy jó félév, amelyben munka is van, siker is van, még a média is odafigyel az emberre, mégis közben értelmes dolgokat csinál.

- Milyen közös munkára készülnek Ascher Tamással?

- Megkérdeztük, volna-e kedve velünk dolgozni, és ha igen, egy hagyományos darabot osztana-e ki, vagy legyen valami olyan, amit mi közösen találunk ki. Azt válaszolta, hogy az utóbbi izgatja őt. Az alapötletben olyan emberek vannak együtt egy céges bulin vagy tréningen, akik valami laza szövedékkel kapcsolódnak egymáshoz, ehhez fognak csatlakozni magánéleti történetek, monológok. Még nem tudjuk, a darab pontosan milyen formát fog felvenni, mert még nem kezdődött el az érdemi munka. A bemutató a Budapesti Őszi Fesztiválon lesz a Tháliában.

- A "mi" ebben az esetben mit jelent?

- Az alkatosok, azaz Csákányi Eszter, Bánki Gergely, Katona László és jómagam, valamint Gyabronka József, Rába Roland, Tóth Orsi és Tóth Attila.

- Milyen élmény volt a Made in Hungária forgatása?

- Nagyon szerettem, pedig először kicsit tartottam tőle, hogy milyen lehet egy magyar zenés film, amely még vicces is kell, hogy legyen. De nagyon klassz dolog sült ki belőle, és úgy tűnik, a közönség is jól fogadja, már kétszázezer fölött jár a nézőszám. Nekem a forgatás is örömmunka volt. Nagyon sok múlott három emberen: az írón, Tasnádi Istvánon, aki a forgatás alatt végig jelen volt, és minden ötletet beépített a szövegbe, Fonyó Gergely rendezőn, aki nagyon klasszul vezényelte le a forgatást és Csukás Sándor operatőrön, aki rendkívül igényesen fotózta meg ezt a filmet. Most éreztem meg először, milyen az, mikor egy operatőr figyel rád, akarja, hogy jó legyél, és kihozza a mozivásznon az arcodat.

- Március 14-én megjött az eddigi munkákért járó elismerésként a Jászai Mari-díj is. Milyen érzés volt kimenni a díjért a kisfiával a karján?

- Ott helyben találtam ki, hogy kiviszem a kisfiamat, és nagyon tetszett, mert Hiller István megfogva a kisujját neki gratulált. Díjat kapni mindig jó dolog, Jancsó Miki bácsi azt szokta erre mondani:"ne foglalkozzatok ezzel, mert díjat mindig az kap, akinek adnak". De felemelő érzés nekem, aki a műegyetemről indult; egy ilyen elismerés mindig megerősít abban, hogy kezdek én is a nyáj tagja lenni.