BELÉPÉS Regisztráció Elfelejtett jelszó
RSS
Hírlevél:  OK
Kislány a pokolban
Dátum: 2011. január 16., vasárnap, 9:17
Immár ötödik éve játssza a Kazán István Kamaraszínház, Sárdi Mária: Kislány a pokolban című, a holokausztról szóló monodrámáját a Fészek Művészklubban. Ez 2010-ben az év eseménye volt a Dohány utcai Zsinagógában, mert az épület fennállása óta most volt itt először színházi bemutató.

A telt házas előadáson volt fény, hangosítás, színpad és világítás, pedig csak egy kislány volt látható Budai Tünde személyében, aki nagyszerű alakítást nyújtott – a nézők vastapsától kísérve.

Kriszt Lászlóval, a darab rendezőjével beszélgettünk, aki nem hagyta, hogy a monodráma eltűnjön a színházi palettáról.

– Azt hiszem, manapság egy holokauszt drámával nem lehet színházi karriert befutni! Jól gondolom?

– Abszolút. De nem is azért született meg ez a darab, hogy a mai celeb-előadások  riválisa legyen. Nézze, ezzel a művel nem lehet pénzt keresni, és nem lehet nagyon a médiákba sem bekerülni. Nekünk csupán a nézők gratulációja marad, ami a legtöbb lehet ebben az értékét vesztő világba.

– Sem ön, sem pedig a címszereplő nem zsidó származású. Mégis az önök nevéhez fűződik ez a darab!

– Tudja, egy percig sem jutott az eszembe, hogy a faji hovatartozást nézzem. Egy kislányt láttam, akit valamire való hivatkozással (ebben az esetben zsidó származására) elszakítottak a hazájától, édesanyja és anyukájának nővére meghalt egy koncentrációs táborban. Nem fordulhat többet elő, hogy bármilyen tizenéves kislány, vagy kisfiú hasonlókat érjen meg, csupán azért, mert valamelyik nációhoz tartozik. Ez lényegében a rendezői mondanivalója a darabnak. Ami pedig a történetet illeti, valós eseményeket dolgoz fel, egy tizenöt éves kislány Bergen-Belsen-i pokoljárását.

– Mi sarkallja arra, hogy a rossz körülmények ellenére is játsszák ezt a monodrámát?

– Önmagában a kirekesztés és az ezzel járó pusztítás, ami ellen az embernek mindig és mindenhol szólnia kell. Én így tudom a figyelmet felhívni arra, hogy világunk általános értelemben hasonló őrület felé halad. Az írónőt jobban megismerve, természetesen személyes kötődésem is kialakult a darabbal. Ami pedig a mellettünk állókat illeti, a Színházi Dolgozók Szakszervezete, a Zene- és Táncművészek Szakszervezete, valamint személy szerint Világosi Gábor, (a Parlament volt alelnöke) kiállása – színházi értelemben – szintén óriási segítség volt. És hát nem is beszélve az elejétől fogva mellettünk álló Rádi családról, akiknek sok-sok köszönet jár!

– A tavalyi, április 19-i Dohány utcai Zsinagógában megtartott holokauszt-megemlékezés fő műsora ez a holokauszt monodráma volt. Ha jól emlékszem, fellépett még Székhelyi József, Harsányi Gábor, Gerendás Péter, Bárdos Barbara és Békés Attila. Mégis a kislányt alakító Budai Tünde játéka volt az, ami megmaradt bennem, és gondolom, a közönségben is.

– Tünde a neves kollégák méltó partnere volt. Ezen nem csodálkozom, mert ő nagyszerű színésznő, aki óriásit alakít ebben a darabban. Kár, hogy a színházi szakma még nem fedezte fel! De ami késik, nem múlik! Remélem, egyszer ez is bekövetkezik.

– Az volt olvasható a plakáton, hogy mindketten a Károli Gáspár Református Egyetem hallgatói.

– A Károli Gáspár Református Egyetemre való kerülésem – mondhatom – gyökeresen megváltoztatta az életemet. Úgy gondoltam, majd a művészi tevékenységem mellett elvégzem, de iszonyatos munkát igényelt tőlem. Nem csak önmagában a tanulás, hanem a lelkiségben való ott-levés, az átváltoztató krisztusi üzenet megtalálása, ennek az üzenetnek az életemben való megtartása, megélése, egyensúlyban tartása. És ahogy látom az osztálytársaimat, velük ugyanez a helyzet. Szóval az egész egy nagy harc, lelki harc
önmagunkban, hogy jobbak legyünk és jobbá tegyük a környezetünket, embertársainkat.

– Mikor láthatja a közönség újra az előadásukat?

– Legutóbb a Pestszentlőrinci Református Missziós Házban volt látható, január 26-án 19 órától pedig a Kálvin téri református templom Kálvin termében lesz látható, 19 órai kezdéssel.
Utána pedig, március 4-én a szigetmonostori közösségi házban láthatja a közönség. A darab végén a következők halhatók: „A lágerekbe hurcolt tizenötezer gyermek közül alig százan élték meg a felszabadulást. Egy voltam közülük”

Terjék Zoltán

Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez!
Legyen Ön az első!
Keresés:  KERESÉS
alma: csak szólok, hogy...
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
A népszerű színész hajnali három körül ért haza a filmforgatásról. Fáradtan sóhajtott föl, amikor végre megállt a belvárosi bérház előtt. Kereste a kulcsait, majd döbbenten jött rá: azok bizony otthon maradtak, a másik kabátja zsebében.
 
Kálmán Jenőnek, a XX. század aranyos humorú pesti írójának volt egy kutyája. Egy rendkívül okos puli, amelyről könyvet is írt, és amely a történelemben – legalábbis a kutyatörténelemben – egyedülálló dolgot művelt.
Aforizmák
„ Higgy azoknak, akik az igazságot keresik, de légy óvatos azokkal, akik azt állítják, hogy meg is találták."
André Gide
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ