BELÉPÉS Regisztráció Elfelejtett jelszó
RSS
Hírlevél:  OK
Beszélgetés Egyed Attilával
Állástalan közönségdíjas
Dátum: 2011. február 7., hétfő, 11:12
Két díjat is kapott pár hónap alatt Egyed Attila, az egyiket a közönség szavazatai, a másikat a szakma javaslata alapján, szerződése azonban egyelőre nincs. Elmeséli, hogy először tengerésznek, aztán tanárnak készült, és szinte mesebeli fordulatok után lett színész.

Nemrégiben lett kétszeres Jászai-díjas Egyed Attila. Most, amikor a színészeknek járó állami kitüntetések átadásának nincs még itt az ideje? Igen, Egyed Attila a tatabányai Jászai Mari Színház nézőinek szavazatai alapján Jászai-gyűrűt kapott, ő lett a kedvenc színész a társulatból. A társulatból, amely valójában nem is létezik.

Eleinte szinte teljes egészében befogadó színház volt a tatabányai, más kőszínházak előadásait vették meg és mutatták be a hajdani bányászvárosban. Aztán 2001-ben, amikor Harsányi Sulyom Lászlót nevezték ki igazgatónak, ő különböző produkciókra hívott össze rendezőket és színészeket. A meginvitáltak személye mind gyakrabban volt azonos a korábbival, lassacskán amolyan virtuális társulat alakult ki Tatabányán.

A velem szemben ülő közönségdíjas színész először 2004-ben, a Novák Eszter rendezte A negyedik kapuban lépett a tatabányai közönség elé. Felszabadult hangulatban dolgoztak együtt - mondja -, a legtöbben már Kecskemétről ismerték egymást, ahol a kilencvenes évek végén fiatal csapatként keresték a hangjukat. Ott aztán megszűnt számukra a lehetőség, de a társaság továbbra is összejárt, és Tatabányán majdnem ugyanott folytatták, ahol Kecskeméten abbahagyták. Ezért fájdalmas, hogy most megint kérdésessé vált a folytatás.

– A tavalyi évadot azzal a tervvel zártuk, hogy ősszel négy bemutatónk lesz - meséli a színész. - Aztán a nyár folyamán olyan gazdasági helyzetbe került a színház, hogy augusztus 8-án az igazgató kénytelen volt tudatni: egyetlen premiert sem tarthatunk. A színház új vezetőjét most januárban nevezték ki, még nem tudom, mi várható. Úgyhogy van ugyan két díjam, ami csodálatos, de mostantól új produkcióban nem dolgozom. Játszom két előadásban a Karinthy Színházban és a Finitóban az Örkény Színházban, Nyíregyházán pedig, ahol korábban dolgoztam, most újítottuk fel az Anconai szerelmeseket. A sors fintora, hogy ezt az előadást megvették Tatabányán. Februárban visszamegyek oda, vendégszerepelni.

A megtorpanások nem tántorítják el a pályáról, amelyre szinte mesébe illően talált rá. Hajózási szakközépiskolába járt, ahonnan a közlekedési főiskolára vezetett volna tovább az út. De a gyakorlatok ráébresztették, hogy a tengerészet nem az a romantikus foglalkozás, amilyennek a tizenéves Egyed Attila gondolta: az izmos legénység áll a taton, bámulja a végtelen óceánt, szél borzolja a hajukat, és szükség esetén legyőzik a természet erőit… Mivel a földrajz is érdekelte és versenyszerűen röplabdázott, kitalálta, elmegy testnevelés-földrajz szakos tanárnak. Nem úgy lett. 1987 őszén egy buliban énekelgettek; valaki megállapította, hogy milyen jó hangja van, és elvitte egy amatőr színjátszó társulatba. Boldogan fogadták, éppen Macbeth-re volt szükségük.

Idétlenkedés helyett komolyan vette a feladatot, és egyre fontosabb amatőr csoportokba került. Kétszer is felvételizett a színművészeti főiskolára, sikertelenül. Ugyanakkor máig jó barátságban van az 1990-ben indult Zsámbéki-osztály több tagjával. Debreczeny Csabával például együtt vették át tavasszal a Jászai Mari-díjat.

Nem kerget szerepálmokat

Harmadszorra nem jelentkezett a főiskolára, hanem Usztics Mátyás rövid életű színiiskolájába járt, ahol - állítja - kitűnő tanári gárda tanította, többek között Molnár Piroska, Reviczky Gábor, Rátóti Zoltán és Schubert Éva.

– Szerencsésen csöppentem bele a filmezésbe is, még a színiiskola révén - eleveníti fel Egyed Attila. - Hál' istennek azóta is kapok általában évente egy-két kisebb-nagyobb lehetőséget. Ha nem marad el idén a Magyar Filmszemle, akkor ott versenyben lesz A zöld sárkány gyermekei, amelyben Miklauzic Bencével forgattam. Régen éreztem már, hogy ilyen nyugalomban, egymást megbecsülve is lehet dolgozni.

Nem kerget szerepálmokat, számára az a fontos, hogy inspiráló közegben, jó kollégákkal és határozott szándékú rendezővel működjön együtt. Úgy gondolja, hogy ilyenkor a legkisebb szerep is emlékezetes lehet.

– Meghatározó pillanat volt az életemben, amikor 1992-ben Kassán hoztunk létre egy Rómeó és Júlia-előadást - emlékezik vissza. - Mercutiót játszottam, a világ egyik legszebb szerepét, amely pályafutásom első szerepe volt. A családtól, ismerősöktől távol, Kassán valahogy elszigetelődtünk. Nem találtam a helyem a csúnya színészházban, álló nap az utcát róttam. Csak a szereppel foglalkoztam, teljesen elzártam magam a külvilágtól. Megérte, mert ott, akkor megéreztem, mit követel meg tőlünk ez a hivatás.

Most azt várja, hogy kirajzolódjék a hogyan tovább. Nem színlel, amikor így vélekedik:

– Jó dolog a szabadúszás, tetszik, hogy estéről estére másik társulat elvárásaihoz kell igazodnom. De bele is lehet fáradni az állandó rohangálásba. Persze tudjuk, hogy minden művészt az tart a felszínen, ha folyton keresi a mást, az újat. Ugyanakkor a hétköznapi énemnek jólesne egy kis megnyugvás, legalábbis a munkakörülményeket illetően. A színpadon így is, úgy is kihívás minden egyes szerep, azt tisztességesen kell eljátszani, bárhonnan esik is be a színházba az ember.

Némi kulisszatitok, hogy találkozásunk időpontját meghatározta Egyed Attila ötéves kisfiának meghűlése. Kíváncsi voltam rá, látta-e már Zsombor a színpadon játszani édesapját.

– Nem, mert bizonytalan voltam benne, milyen pszichés hatást vált ki, ha a hétköznapitól eltérő szerepben lát a fiam - válaszolja. - De sokat járunk Zsombival gyerekelőadásokra, sokat beszélgetünk a látottakról, és egyből értette: apuka is néha fölmegy a színpadra, fölvesz egy jelmezt, és úgy tesz, mintha másvalaki lenne.

(Mátraházi Zsuzsa-MTI)

Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez!
Legyen Ön az első!
Keresés:  KERESÉS
alma: csak szólok, hogy...
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
A híres amerikai írónő, Dorothy Parker nyilatkozta egyszer: – Szeretem a martinit, de legfeljebb kettő pohárral.
 
Molnár Ferenc hajnalban hazafele tartva, Jacobi Viktor ablakából a Jacobi Szibill című művében a később legnépszerűbbé vált Kis Petrovom című dal melódiáját hallotta.
Aforizmák
„Hazának mindig akkor nevezi magát az állam, ha tömegmészárlásra készül."
Friedrich Dürrenmatt
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ