BELÉPÉS Regisztráció Elfelejtett jelszó
RSS
Hírlevél:  OK
A János vitéz Japánban
Dátum: 2011. május 17., kedd, 10:19
Japánban, Tojama prefektúra azonos nevű székhelyén mutatja be a János vitézt a zalaegerszegi Griff Bábszínház jövő év júliusában a Gyermek Világszínházi Fesztiválon. A rangos eseményre öt kontinensről tizenöt ország 36 művészeti csoportja – színházi, bábszínházi, táncszínházi együttesek, zenekarok, kórusok – kapott meghívást.

Petőfi Sándor elbeszélő költeményének bábszínházi változatát Tömöry Péter dramaturgiáját követve Pinczés István idén februárban állította színpadra Zalaegerszegen. Az előadásra ellátogatott Koizumi Hirosi, a művészeti szövetség elnöke, és Josida Izumi, a fesztivál igazgatója is, akik meghívták a társulatot a világszínházi találkozóra.

– Az eredeti elképzelések szerint japán nyelven játszottunk volna, de az előadás után a színházi vezetők úgy döntöttek, hogy magyar nyelven is előadhatjuk, mert a közönség így is érteni fogja minden sorát – mondta Pinczés István, Jászai- és Ucsimura-díjas rendező.

A japán tartományból érkezett vendégek szerint a mozgalmas, fantasztikus színészi játék, a jó bábok, a rendezői megoldások, a fény- és hangeffektusok miatt szövegértés nélkül is lehet követni a darabot, és elegendő lesz, ha az előadás alatt a színpad baloldalán angol, a jobboldalán pedig japán nyelven jelenik meg a kivetített szöveg.

A fordítást egyébként megkönnyíti, hogy már 1936-ban megjelent Petőfi összes műve japán nyelven. A bábszínházi előadáshoz azonban mindenképpen új szövegkönyvet kell készíteni. Tömöry Péter változatában az elbeszélő költemény kilencven százaléka ugyanúgy hangzik el, ahogy Petőfi 1844-ben megálmodta és megírta. A narrátor szerepe azonban kimarad az előadásból, amit párbeszédekkel, rövidítésekkel, áthidaló félsorokkal oldottak meg. A japán szövegkönyv így is lényegesen vaskosabb lesz, mint a magyar. A japán költészet évezredek óta más törvények szerint szerveződik, de a magyar nyelv hihetetlen gazdagsága miatt is lehetetlen hét szóval kifejezni, hogy „Tüzesen süt le a nyári nap sugára”, sőt japán nyelven lényegesen hosszabb lesznek a „Tündérországban csak híre sincs a télnek, Ott örökös tavasz pompájában élne”" sorok is.

Rizs, bab vagy kukorica

Az előadás előkészítését a nyelvi sajátosságok mellett érdekessé teszi a kukorica-beszerzés kérdése is.

A történet hitelességéhez szorosan hozzátartozik, hogy miután Kukorica Jancsit a kukoricaföldön találták meg, a bábelőadásnak is kukoricák között kell játszódnia, úgyhogy Jancsi és Iluska meséje kukoricamorzsolgatás közben, dallal, játékkal kezdődik. A rendezői elképzelés szerint a háttér egy morzsolt kukoricával teli góré, és kukoricacsuhéból készültek a csutka méretű bábok is. Magán az előadáson is szép mennyiségben fogy a magyar tengeri; a boszorkányok mérgező növény gyanánt szórják az üstbe, a csatában a török és a magyar seregek kukoricával ágyúzzák egymást. A játékhoz szükséges három mázsa kukoricát viszont drága lenne repülővel Japánba szállítani, és akkor még szó sem esett a mezőgazdasági vámtörvényekről.

– A kukoricakérdéshez a japánok már-már adoma értékű javaslata az volt, hogy rizsből legyen a kukoricatároló terepasztal, de az is felmerült, hogy a Japánban könnyebben beszerezhető babot használjuk fel – említette meg a rendező.

A felvetésre Pinczés István azzal válaszolt, hogy azt inkább egy másik közkedvelt magyar népmesénél, a Babszem Jankónál használná fel díszletként, most inkább ragaszkodna a kukoricához. Így aztán a vendéglátók vállalták, hogy – azt ugyan még nem tudják, milyen módon – megoldják a beszerzést.

Színházi barátság

A japán magyar színházi barátság harminc évvel ezelőtt alakult ki Hajdú-Bihar megye és Tojama prefektúra között. Intézmények támogatásával több művészeti ágra is kiterjedő kulturális cserekapcsolat épült ki közöttük, amelyhez az ország más részei is kapcsolódtak. Kórusok, képzőművészek, tánccsoportok, zenekarok cseréjére került sor; az elmúlt három évtizedben több mint háromezer japán művész fordult meg Magyarországon, és ezerötszáz magyar művész viszonozta a látogatást.

Pinczés István elmondta, hogy „egy véletlen folytán” éppen harminc évvel ezelőtt, New Yorkban ismerkedett meg Koizumival, akivel azóta is szoros szakmai és baráti kapcsolatot ápol. A magyar rendező több kortárs darabot állított színpadra Japánban, Koizumi pedig Magyarországon rendezett japán előadásokat.

Pinczés István – az egyetlen magyar Ucsimura-díjas rendező – 18. éve a japán kultúra magyarországi jószolgálati nagykövete. Feladatának tekinti, hogy a japán kultúra eljusson Magyarországra, és magyar értékeket – drámákat, színházi előadásokat, a magyar zene és a magyar irodalom remekeit – közvetítsen Japánba.

– A szigetországban „értő fülekre” talál a magyar népzene, Kodály, Bartók nevét is jól ismerik, de fogékonyak arra is, hogy a több évszázados japán színházi hagyományok mellett az európai stílusú színjátszást is elsajátítsák – fejtette ki a rendező, aki a japán kultúra egyik legnagyobb értékének a hagyományok tiszteletteljes ápolását tartja.

– Nem rombolják le a múltbeli értékeket, hanem új formában megőrzik a régi hagyományokat – mondta, példaként említve a kabuki műfajt vagy a tanka versforma tartalmi megújítását. – A japán képzőművészet a legveretesebb, legértékesebb hagyományokat új formába öltöztetve világszínvonalon áll, de a népzenei hagyományokból kiindulva a kortárs zenét is a legmagasabb szintre emelték. Hozzáfűzte azt is, hogy színházi szakemberként mélyen megérintette a japánok „műgondja”.

Szavai szerint a színész, a rendező, a tervező olyan aprólékos, belső intenzív munkával, már-már szakrális áldozattal készül egy-egy produkcióra, ami Európában szinte példátlan. Alkotóként Magyarországon is ugyanezzel a mércével szeretné létrehozni az előadásokat, de itthon ez nagyon nehéz, mert – „ahogy a japánok mondják” – más az emberek hozzáállása, más a mentalítás, más az alkotói légkör és a gazdasági háttértámogatás.

Színházi szolidaritás

A japán kultúra magyarországi jószolgálati nagykövete beszélt arról is, hogy Tojama prefektúrában idén szeptemberben jótékony céllal figyelemfelhívó programsorozatot rendeznek, amelyet a japán természeti katasztrófa gyermekáldozatainak emlékére ajánlanak fel.

A színházi találkozón a Debreceni Színjátszó Stúdió Hans Christian Andersen szép, katartikus meséjével szeretné kifejezni együttérzését, szolidaritását és támogatását a japán népnek. A magyar társulat a Kis gyufaárus lány című mese japán nyelvű változatát mutatja be. – Az utcán egy hideg éjszaka megfagyott kislány megtisztító halála motívumként rímel a védtelenül és védhetetlenül elpusztult sok-sok ezer japán kisgyerek tragédiájára – vélekedett Pinczés István.

Felidézte, hogy a debreceni stúdió két évvel ezelőtt egy másik Andersen-mesét, A rút kiskacsát adta elő ugyancsak japánul Tojamában. A karitatív céllal megrendezett fesztivál vezérgondolata akkor a másság elfogadása volt, a színjátszó csoportok sérült, fogyatékkal élő gyermekek és fiatalok intézetében léptek fel.

– Közel féléves munka volt japánul megtanulni a szöveget, de megtették, mert tisztában voltak azzal, hogy a gyermekek közül sokan sem olvasni, sem írni nem tudnak – közölte az Ucsimura-díjas rendező.

Kolozsvári Ilona  (MTI-Press)

 

Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez!
Legyen Ön az első!
Keresés:  KERESÉS
alma: csak szólok, hogy...
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
Az amerikai turnéja során Jehudi Menuhint, a világhírű hegedűművészt meghívták egy gazdag házhoz. A textilgyáros házigazda kihasználta az alkalmat, és megkérte Menuhint, hallgassa meg fia játékát, mert mindenki nagyon tehetségesnek tartja
 
Miután Heltai Jenő nem kérhetett szabadalmat szellemes mondásaira, sűrűn érte az a „megtiszteltetés", hogy ötleteivel mások neve alatt találkozott.
Aforizmák
„ A kísértéstől egyféleképpen szabadulhatunk meg: ha megadjuk magunkat neki."
Oscar Wilde
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ