BELÉPÉS Regisztráció Elfelejtett jelszó
RSS
Hírlevél:  OK
A Stuart Mária jelmezterveiért kapott díjat Rátkai Erzsébet
Az emberi test színei
Dátum: 2011. június 30., csütörtök, 12:39
Az idei év legjobb jelmeztervezőjének járó díjat Rátkai Erzsébet vehette át a Békés Megyei Jókai Színházban bemutatott Stuart Mária, valamint a győri Bulgakov-darab jelmezterveiért.
A Békés Megyei Jókai Színház elmúlt évadban bemutatott Stuart Mária című előadása rengeteg különlegességgel büszkélkedhet. Dorotty Szalma nem mindennapi rendezői koncepciója, a monumentális díszletelemek, az „üvegkalitka”, a látvány és a mondanivaló egymást kiegészítő hatásos összjátéka mellett a gyönyörű jelmezek is hozzájárultak az előadás sikeréhez. A méltóságot sugárzó, különleges anyagokból készült ruhaköltemények már önmagukban is kifejezőerővel bírnak. Rátkai Erzsébet jelmeztervező valóban csodálatos darabokat álmodott a színpadra, s ezt egy szakmai elismeréssel jutalmazta a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete, melyet a Magyar Alkotóművészek Házában látható szakmai kiállításhoz kapcsolódóan adták át. Az idei év legjobb jelmeztervezőjével beszélgettünk a Stuart Mária jelmezeiről, melyekből ősszel egy kiállítást is tervez a Békés Megyei Jókai Színház:

Néhány szó az előkészületekről…

– A Stuart Máriát nagyon érdekes megközelítésben vitte színre Dorotty Szalma, az első pillanattól kezdve jó szívvel gondoltunk erre a különleges, izgalmas munkára. Egy szerencsés véletlen folytán éppen ebben az időszakban került forgalomba egy új anyag, ami tökéletesen illeszkedett ahhoz az elképzeléshez, amit a ruhákkal ki szerettem volna fejezni. Ez az anyag egy fém alapú textil, így könnyen formálható, alakítható. A gyűrődésekkel való játék lehetővé teszi, hogy a ruha lelkiállapotokat fejezzen ki, meg tudja mutatni egy figura hangulatát, drámaiságát. Ezt használtam a két főszereplőnél, hiszen az út, amit megtesznek, csak irányában különbözik egymástól. A felületek szabad kezelése hihetetlen távlatokat nyitott meg, s az ehhez kapcsolódó színrendszer alkalmas volt arra, hogy kifejezze, amit Dorotty ezzel a két női sorssal meg akart mutatni. Mindezt egy lényegretörő, szép térben, ahol minden csupa tükröződés, átderengés, titok, mindenki számára egyformán rideg környezet. Úgy gondolom, hogy mindez egységgé formálta az előadást.

– A Stuart Máriát nagyon érdekes megközelítésben vitte színre Dorotty Szalma, az első pillanattól kezdve jó szívvel gondoltunk erre a különleges, izgalmas munkára. Egy szerencsés véletlen folytán éppen ebben az időszakban került forgalomba egy új anyag, ami tökéletesen illeszkedett ahhoz az elképzeléshez, amit a ruhákkal ki szerettem volna fejezni. Ez az anyag egy fém alapú textil, így könnyen formálható, alakítható. A gyűrődésekkel való játék lehetővé teszi, hogy a ruha lelkiállapotokat fejezzen ki, meg tudja mutatni egy figura hangulatát, drámaiságát. Ezt használtam a két főszereplőnél, hiszen az út, amit megtesznek, csak irányában különbözik egymástól. A felületek szabad kezelése hihetetlen távlatokat nyitott meg, s az ehhez kapcsolódó színrendszer alkalmas volt arra, hogy kifejezze, amit Dorotty ezzel a két női sorssal meg akart mutatni. Mindezt egy lényegretörő, szép térben, ahol minden csupa tükröződés, átderengés, titok, mindenki számára egyformán rideg környezet. Úgy gondolom, hogy mindez egységgé formálta az előadást.

– Milyen színekkel dolgozott a jelmezek létrehozása során?

– Erzsébetnek a királyi vörös színt választottam, a maga dekorativitásával és támadhatatlanságával, a monumentalitásával. Szinte égett az a nagy vörös felület a térben, abszolút a hatalomról beszélt.  Mária ruhája mályvás árnyalatot kapott. Ez a szín egy megtört, fáradt, várakozó, a semmiben lebegő, ám mégis egy valaha nagyon mozgalmas életet élő és ugyanúgy a hatalomra esélyes nőnek a színe. Amikor nagyon drámai a helyzet a színpadon, és az ember erre keresi a kifejezőeszközöket, akkor óhatatlan, hogy az emberi test színeihez nyúl vissza. Ezek nagyon erős jelek, amit a néző is érez, bár nem tudja megmagyarázni vagy szavakba önteni. A többi ruhához találtam egy olyan anyagot, ami egy festőminta lehetett: az anyag a feketéből indulva mindig valamilyen szín felé mozdult el, majd visszatért a feketébe. Ezeket a két királynő közegéhez használtuk fel szétosztva a férfi szereplők és Mária társalkodónője között. Ezzel a két királynő környezetét is sikerült megjelenítenünk: a manipulatív világot, azt az óriási terhet, mely a hatalom körül mozgók sorsára nehezedik, a bizonytalanságot. Ez a feketéből elősejlő szín erre kitűnő volt. Mindenki megkapta a karakteréhez legközelebb álló árnyalatot, ami éppen csak a mozgásban tűnt elő egy-egy pillanatban, például a ruha oldalánál vagy az ujjánál.

– A jelmezek a Jókai színház varrodájában készültek. Hogy érezte magát Békéscsabán?

– Hihetetlenül jó volt a színház munkatársaival, a varrodával együtt dolgozni, azt éreztem, hogy hatalmas lelkesedéssel állnak a feladathoz, sajátjuknak tekintik. Még a szabadságuk ideje alatt is ezeken a jelmezeken dolgoztak, alakították őket. Külön köszönettel tartozom Fekete Péter igazgató úrnak, aki a kiállításra kiváló minőségű fotókat küldött ezekről a ruhadarabokról, hiszen nem tudtam őket elhozni, mivel éppen akkor zajlott az előadás televíziófelvétele. Ez a gesztus, és az, ahogy ott együtt tudtunk dolgozni, örökre a szívembe zárta a békéscsabai színházat.

– A díjat a Stuart Mária jelmeztervei mellett részben a Győri Nemzeti Színházban bemutatott Bulgakov: Álszentek összeesküvése terveiért is kapta…

– Funtek Frigyes rendező személye óriási húzóerő a győri színházban, nagyon örülök, hogy vele dolgozhattam. Úgy gondolom, hogy egy olyan előadás született, amely mindannyiunk életének fontos megállója, egy olyan szakmai lépcsőfok, melyre mindig jó szívvel gondolunk majd vissza. 

Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez!
Legyen Ön az első!
Keresés:  KERESÉS
alma: csak szólok, hogy...
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
„A román Farsang című darabot az aranyos Both Béla, aki nagyszerű színházi rendező és színházalapító, olyan szigorúan állította színpadra, hogy az előadás ettől dögunalomba fulladt. Tulajdonképpen a darab ki lett fordítva önmagából, mintha egy nercbundának a bélését viseltük volna. Már a főpróbán megbuktunk.
 
A népszerű színész hajnali három körül ért haza a filmforgatásról. Fáradtan sóhajtott föl, amikor végre megállt a belvárosi bérház előtt. Kereste a kulcsait, majd döbbenten jött rá: azok bizony otthon maradtak, a másik kabátja zsebében.
Aforizmák
„ Nem mindenki muzsikus, aki hegedűvel mászkál."
Abraham A Santa Clara
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ