A női lét stációi foglalkoztatnak
Dátum: 2008. június 25., szerda, 11:09
Szomjas oázis, Női mandalák, A szerelem háború. Ilyen, meghökkentőnek is nevezhető címekkel rendezett esteket a közelmúltban a Vígszínház házi színpadán kortárs költőnők írásaiból Eszenyi Enikő, akit nemcsak arról kérdeztünk, hogy harcos feminista-e, hanem a fiatalság megőrzésének titkát is elkértük tőle.

Sajátos irodalmi küldetést teljesít jó ideje Eszenyi Enikő, a Vígszínház sokoldalú, Kossuth-díjas művésze. A gyönyörben nincs középút című önálló estjével kezdte a sort, még 2007 tavaszán, amellyel a Sziget fesztivál színházsátrában is nagy sikert aratott. E küldetésben az a szokatlan, hogy a kortárs írók, s a fiatal alkotók közül is a női írók verseit, prózai szövegeit tárja közönsége elé.

Idén a Vígszínház házi színpadán tette ezt hónapról hónapra, az általa rendezett felolvasóest-sorozatban. A nyitó előadás egy nem sokkal korábban megjelent antológia címét kölcsönözte: Szomjas oázis. A kötetnek 33 szerzője van, mind nők, s az antológia 56 írása kivétel nélkül a női testről szól. A női testről, amelynek a prózák és a tények tanúsága szerint el kell viselnie fájdalmat, fizikai bántalmazást, szülést, abortuszt, a rák gyötrelmeit; szenvednie kell becsapottságtól, megaláztatástól, prostitúciótól. A szerzők a férfiakéval egyenlő jogokért kiáltanak, sokszor polgárpukkasztóan trágár szavakkal is.

Ilyesfajta írásokból válogatott Eszenyi Enikő az általa rendezett szcenikus felolvasóesteken. A műsorra egy hét alatt elkeltek a jegyek. A közönség soraiban ülő egyik szem- és fültanú így írta le a fogadtatást: „A nézőtéren az idősebb korosztály konszolidált tagjai voltak többségben, köztük sok férfi. Az arcukon látszott, meglepődtek, és elgondolkodtak: nem kell-e felülvizsgálniuk a világról alkotott véleményüket? Otthon talán megkérdezték a feleségüket, akivel húsz-harminc éve élnek egymás mellett, hogy ő nem a színésznők által idézett írónőkhöz hasonlóan, a köznapinál jóval ellentmondásosabban szemléli-e a nő-férfi viszonyt”.

A sorozat harmadik részeként az évadzárást közvetlenül megelőzően a Vígszínházban bemutatott előadás címe azt hirdette: A szerelem háború. Önkéntelenül adódott a kérdés:

Van Önben egy kis harcos feminista hajlam?

– Nem szeretem a feminista szót, de ha kell, vállalom, hogy szem előtt tartom a nők jogait.

Úgy tűnik, ezek az irodalmi művek valamivel többet akarnak a nők immár törvénybe iktatott jogainak védelménél: arra is törekszenek, hogy a nők a testükről, akár a testiségről is olyan nyíltsággal beszélhessenek, amint ezt eddig a férfiak tették.

– A testiséget már sokan megjelenítették. Engem igazából most nem ez foglalkoztat, hanem az, hogy ezek a művek a női lét mindenféle stációjáról beszélnek, magányosságról, anyaságról, öregedésről, a fiatalabbak a drogról. Elsősorban a különböző női érzetek megfogalmazását keresem bennük. Az átlag nő érez valamit, de nem biztos, hogy meg tudja fogalmazni, mi is az, ami felkavarja. A költő, az író viszont szavakba tudja önteni ezeket a sejtelmeket, heuréka élményt adhat. Régi tervem volt, hogy új önálló estet szerkesszek, amikor egy újságban elolvastam Kis Judit Ágnes egyik versét. Talán akkor döntöttem el, hogy ez A gyönyörben nincs középút című összeállítás lesz. Rakovszky Zsuzsát már régen ismerem, és nagyon szeretem. Nagy álmom, hogy egyszer filmet rendezzek A kígyó árnyéka című regényéből. A Vígszínház-beli felolvasó-színházi estek jó alkalmat adnak arra, hogy időt szakítsak a kortárs irodalommal való folyamatos megismerkedésre. Bódis Kriszta és Kiss Noémi segítenek nekem ebben, s színházunk dramaturgja, Deres Péter szintén keresi a témákat meg a költőnőket a sorozat számára – tudatta Eszenyi Enikő.

Hogyan fogadta a társulat az ötletet?

– A lelkesedésükről mindennél többet mond, hogy ezekért az estekért senki sem kap honoráriumot. Mindig az előadás előtt egy nappal próbálunk, legutóbb például este tízkor kezdtünk hozzá, hogy azok is ott lehessenek, akiknek aznap előadásuk volt. Hajnali háromig-négyig tartott a próba, pedig a fiatal kolléganőimnek reggel már a nagyszínpadon volt jelenésük. A színésznőnek ilyenkor idejében kell ott lennie, az öltözés, a sminkelés, a frizura elkészítése is időt vesz igénybe. Mégis mindenki boldogan vett részt A szerelem háborúban. Szeretném, ha ősztől havonta jelentkezhetnénk ezekkel az estekkel. Elárulom a titkos célomat is: drámaírásra szeretném rávenni a költőnők egyikét-másikát.

A művésznek, a színésznek más-e a helyzete, ha történetesen nő? Jobb vagy rosszabb, könnyebb vagy éppen nehezebb ettől a dolga?

– Erről nehezen tudok beszélni, mert nekem nincs és nem is volt ilyen problémám. Adódnak szélsőséges pillanatok, amikor egy-egy rendezés kapcsán száz emberrel állok szemben, és tudom, ha férfi volnék s mély hangon rájuk kiabálnék: „Kérem szépen, csend legyen!”, akkor biztosan hatásosabb lenne a rendreutasítás. Egy nő másként kiabál, nem mindig olyan kellemes barna hangon, mint egy férfi.

Ha már az estek kapcsán a női testnél tartunk, kérem, áruljon el valamit a fiatalság megőrzésének titkából?

– Az már nyilván közhely, hogy a mozgás ruganyossá teszi a testet. Amikor időm van rá, futok vagy jógázom, amikor meg próba próbát ér, az ottani teljesítmény jelenti a sportot. Egy háromórás előadás, például A vágy villamosa, kemény fizikai munkát jelent.

Mivel tölti a nyarat?

– Szegeden, a szabadtéri játékokon tavaly megrendeztük a Marica grófnőt, azt felújítjuk, újra játsszuk. Ezen kívül egy hétig leszek kint Amerikában, utána valószínűleg forgatni fogok vagy negyven napig Mészáros Mártával. Kéthly Anna különleges alakját kell majd életre keltenem a róla szóló filmben.

Mátraházi Zsuzsa

 

Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez!
Legyen Ön az első!
Keresés:  KERESÉS
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
Alexandre Dumas egyik leghíresebb regénye A három testőr. A regényben címe ellenére mégis négy testőr szerepel: Athos, Porthos, Aramis és D'Artagnan. Egy olvasó meg is írta Dumas-nak, hogy a regény címében tévedett, mire az író így válaszolt:
 
Jack London amerikai írót egyszer az orvos szigorú zöldségdiétára fogta, semmi mást nem ehetett.
Aforizmák
„A világ gonoszságára Istennek egyetlen mentsége van – hogy nem létezik."
Friedrich Nietzsche
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ