Hihetetlenül udvariasan tud nemet mondani. Mintha különórákon képezte volna erre magát. Bizonyos kérdéseknél elzárkózik a válaszadás elől, mert úgy tartja, van a művész, akinek színpadi alakításai, esetleg az egyes szerepekkel kapcsolatos gondolatai a nagyközönségre tartoznak, s van a családban élő magánember, aki a publikumtól lehetőleg teljesen távol tartja magát. Ám tulajdonképpen csak a felszínen. Hiszen igazán azok a színészek hitelesek, azokat fogadja szívébe és tartja nagyra a közönség, akik képesek saját érzéseiket, gondolataikat lepucérítva a nyilvánosság elé tárni: - Nézzétek, ilyen vagyok, ez van belül! Juhász Gyula szerint "A színészet izom- és idegmunka. Aki még a lelkét is beleadja, az már nem is színész. Az már művész, aki a mulandó órákat az örökkévalósághoz igazítja." Valami ehhez hasonlót érzett az ember akkor, amikor Mácsai Pál tolmácsolásában láthatta a Komédium Színházban az Azt meséld el, Pista! című Örkény-összeállítást.

Furcsa, határozott, nagyon okos és rendkívül zárkózott ember. Órákon át beszélgettünk, s mintha azon versengtünk volna, ki képes előbb megnyitni a másikat. Úgy éreztem, irányít, és hosszú idő elteltével döntött: most megnyílik. Bizonyos vagyok abban, hogy nagyon sokat tanultam Kishonti Ildikótól.