A négy nővér közül Margit, aki nemcsak a legidősebb, hanem a legszebb és a legtehetségesebb is volt, húgai érdekében áruba bocsátotta szépségét. Frida volt a drámai színésznő, Irén viszont hamar felhagyott a színészettel, Amerikába emigrált, s tisztes vagyonra tett szert. Ella volt a nevettető, aki szabadszájúságával és őszinteségével mindenkit magával ragadott. A szóbeszéd szerint Heltai Jenő a Gombaszögi nővérekről mintázta a Tündérlaki lányok című művét, amelyben így Ella saját magát alakította.

Színiakadémistaként, 15 évesen szerződtette a Vígszínház, 1924-ben a Magyar Színház, 1929 után pedig szerepekre szerződött. Kollégái és a közönség rajongva szerették. A harmincas évektől a filmvásznon is megjelent, Kabos Gyula oldalán nagy sikerek részese volt: játszott többek közt a Meseautó, a Janika, a Légy jó mindhalálig, az Ida regénye, a Fizessen, nagysád és a Déryné című filmekben.

Társasági ember, nagy kártyajátékos volt, de csak olyanokkal játszott, akik legalább olyan jók voltak, mint ő. A játszmákból nem ritkán vesztesként került ki, de ezt nem bánta, mert legalább volt alkalma egy kis zsörtölődésre. Trágár beszédét és szabadszájúságát senki sem vette zokon, barátait nemes egyszerűséggel csak "striciként" emlegette. Amikor Bilicsi Tivadar arról mesélt, hogyan készül náluk a "szaftgulás", a nagyétkű színésznő ráförmedt: "Gyorsabban mondd, te pogácsaalma fejű strici, mert már csurog a nyálam." Egyszer egy kollegája megkérdezte, hogy őt miért nem szólítja sohasem stricinek. Elluska válasza ennyi volt: "Mert te tényleg az vagy".

Színházi anekdoták tömkelege fűződik a nevéhez. Egy zenés vígjátékban például a ledér hölgyet játszó "Gomba" szerepe szerint így fordult Csortos Gyulához: "Azt álmodtam, hogy teljesen meztelenül sétálok az utcán, csak egy nagy tollas kalap volt a fejemen " - "És nem szégyellte magát?" - így a válasz. - "Dehogynem, ki hord manapság tollas kalapot?" Egyik este Csortos, aki szerette meglepni kollégáit, a poént lelőve váratlanul azt mondta: "És nem szégyellt tollas kalapban sétálni?" Gombaszögi egy pillanatra megdermedt, de kivágta magát: "Nem, mert maga is ott sétált pucéran, cilinderrel a fején, és mindenki csak magát bámulta."

Magánélete is a színház volt, 1924-ben kötött és igen rövid házassága után egyedül élt, a legtöbb időt barátaival töltötte. 1951 őszén Osztrovszkij Farkasok és bárányok című darabját próbálta. Az egyik reggel telefonon értesítették a Madách Színházat, hogy Elluska nem mehet próbára, mert az éjjel szerepével kezében, okuláréval a szemén, illedelmesen, gorombáskodás nélkül meghalt. 53 éves volt csupán.

(MTI)