A szavak muzsikusa
Dátum: 2006. március 25., szombat, 12:03
Nyolcvanöt éve, 1921. március 25-én született az erdélyi Marosújváron Jancsó Adrienne Kossuth-és Jászai Mari díjas színész, érdemes művész.

Apja köztisztviselő volt, anyja zongoratanárnő. Életét már kisgyermek korában meghatározta az állandó otthoni zongoraszó, három-négyévesen már anyja kísérete mellett gyermekdalocskákkal és divatos kuplékkal szórakoztatta a ház vendégeit. A kis Adrienne-t a hangszer nem igazán érdekelte, a zene sem, azonban „a szavak muzsikája" - ahogy ő fogalmazott -, annál inkább. Elemi iskolás korában már nagyon sok verset tudott, harmadikos korában aratta első nyilvános sikerét: iskolai szavalóversenyt nyert a „Júlia szép leány" című népballadával. Középiskolai tanulmányait a marosvásárhelyi Református Leánygimnáziumban végezte, és ekkor már a színi pályára készült. Nem csak ábrándozott a színpadról, tett is érte: hetente kétszer egy volt pesti színésznőhöz járt beszédtechnika órákra, s több alkalommal fellépett közönség előtt is. 1939 nyarán meghallgatták a Kolozsvári Magyar Színház vezetői, és szerződést ajánlottak neki. A szülei azonban úgy kívánták, hogy végezze el a Színiakadémiát, így került 1939 őszén Budapestre, ahol sikeres felvételi vizsga után akadémista lett. Mindössze néhány hónapot töltött a fővárosban, de nem érezte igazán jól magát. 1940-ben újra Marosvásárhelyen volt, egy nagy elhatározás után: nem lesz színésznő, egész életében verset fog mondani. Miután 1941-ben megkapta előadóművészi engedélyét, Erdélyben sokfelé hívták szerepelni. Tagja lett a rangos Kemény Zsigmond társaságnak, és ettől kezdve rendszeresen szavalt annak rendezvényein, estéről-estére hatalmas sikereket aratva.

1942-ben ment férjhez Áprily Lajos fiához, Jékely Zoltánhoz, és még ebben az évben - korábbi elhatározása ellenére - színészi státuszban a kolozsvári Nemzeti Színház tagja lett. Nem akármilyen társulatba került: Páger Antallal, Kovács Györggyel, Görbe Jánossal játszhatott egy színpadon. Jó szerepeket is kapott (Julika Molnár Ferenc Liliomjában, Vivie a Warrenné mesterségében), a kritika is dicsérte, ő azonban nem találta a helyét. Igazán jól az irodalmi esteken érezte magát, a közönséggel való közvetlenebb kapcsolatot kedvelte. 1947-ben a Zeneművészeti Főiskola zsúfolt dísztermében tartotta meg kolozsvári búcsúestjét, utána gyermekeivel együtt követte férjét Budapestre. Nagyon nehezen hagyta el Erdélyt, ahova többé nem tért vissza.

Előbb vidéken, Miskolcon és Debrecenben játszott, aztán feljött Budapestre, tagja lett a Magyar Néphadsereg Színházának, majd a Madách Színháznak. 1955-re szerződés nélkül maradt, s ebben az évben készítették hatalmas sikerű közös népballada-estjüket Török Erzsébettel. Ettől kezdve annyi felkérést kapott, hogy teljesíteni is alig győzte. Horváth Ferenccel, Palotai Erzsivel, Ascher Oszkárral együtt vidéki színházakban, művelődési otthonokban lépett fel, tanúsítva, hogy a szép magyar beszéd él, és élni akar. Az előadóestek anyagát főként a magyar népköltészetből, népballadákból állította össze.

1963-1978 között az Irodalmi Színpad, illetve a Radnóti Miklós Színpad tagja volt, de rendszeresen fellépett az Egyetemi Színpad irodalmi estjein is. Felejthetetlenek voltak Földédesanyám, Csak tiszta forrásból, és Botozgató című műsorai. Különösen nagy hatással volt a közönségre a Halotti beszéd interpretálása.

Ars poeticája volt: „Az előadóművésznek legyen egyénisége, de ne legyen stílusa. Száján a művek a maguk stílusában szólaljanak meg." 1965-ben Jászai Mari-díjjal, 1971-ben érdemes művész címmel, 1995-ben Kossuth-díjjal tüntették ki, 1996-ban megkapta a Magyar örökség kitüntető címet is. 1996-ban jelent meg Újra és újra című kötete, amelyet több évtizedes munkássága alatt összegyűjtött dokumentumokból állított össze. Nyolcvanötödik születésnapját már nem érhette meg: Budapesten halt meg, 2006. január 23-án.

(MTI-Panoráma)

Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez!
Legyen Ön az első!
Keresés:  KERESÉS
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
„ A Kaviár és lencse című bohózatban a szövegkönyv szerint kinyílik az ajtó, a közönség megpillant, pisztolylövés, a szívemhez kapok és felkiáltok: „Meglőttek!...Gyilkosok!...” – És összeesem. Az egyik előadáson a pisztoly csütörtököt mondott. De hát nekem el kellett hunynom ott a helyszínen. Mit tehettem?...
 
Voltaire-t egy vita hevében ellenfele idiótának nevezete. Voltaire derűsen nézett rá, és így szólt:
Aforizmák
„ Harmincig hevít a nő; aztán a bor; aztán a kemence sem."
Móra Ferenc
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ