Száz éve született Mezei Mária
Dátum: 2009. október 16., péntek, 10:33
Száz éve, 1909. október 16-án született Kecskeméten Mezei (Mezey) Mária színésznő, a múlt század egyik kiemelkedő, hivatalos szakmai elismerésben viszont alig részesült művésze.

Édesanyját gyermekágyi lázban vesztette el. Földműves családból származó, önerejéből ügyvéddé lett apja a házukat összedöntő 1911-es földrengés után elmenekült a számára szenvedést és pusztulást hozó városból; előbb Erdélyben, majd Szegeden éltek. Mária apja követelésére beiratkozott a helyi egyetem bölcsészkarára, nyelvészetet és - egyedüli női hallgatóként - filozófiát tanult három szemeszteren át, aztán mégis gyermekkori álmát, a rivaldát választotta.

Rózsahegyi Kálmán színitanodájának elvégzése után 1931 őszén Miskolcra került. Itt kezdte koromfekete haját szőkére festeni, de a hajfesték gyenge volt, s ráragadt a „vörös Mezey" név. A férfiak 1935 után már a pesti utcán fordultak meg utána, mivel ekkor már a Kamara, a Belvárosi, majd a Vígszínház színpadán formálta meg a kacér dámákat, léha asszonyokat. A „vörös démon" az 1940-es években már igazi sztár volt, komoly szerepeket osztottak rá, a filmvásznon 1936-ban az Aranyember Athalie-jaként mutatkozott be.

1944-ben, a német megszállás alatt nem vállalt fellépést, a Tátrába menekült, és rátalált hitére. A fordulat éve után méltatlanul mellőzték – 1945 előtt „zsidóbarátsággal" vádolták, a háború után „polgári kacattá" nyilvánították. Kabarékban lépett fel, éjszakánként bárok füstös félhomályában a szintén margóra helyezett Cziffra György zongorakíséretével sanzonokat adott elő, éjféltájban Ady istenes verseit szavalta és zsoltárokat énekelt. Megváltás volt számára, amikor 1949-ben az Operettszínházba kerülhetett, ám aztán innen is mennie kellett, a Vidám Színpadra.

Második sztárkorszaka 1956 után jött el: 1962-ig a Madách, 1962-64 között a Nagymező utcai, rövid életű Petőfi Színház, 1964-től 1970-ig a Nemzeti Színház társulatában lépett fel. Remek szerepeket alakított százas szériákban, többek közt Warrennét G. B. Shaw darabjában. Háromrészes önálló estjével végigjárta az országot, a határon túli magyarlakta területeket, Párizs, New York, Toronto magyar közösségeit. Újra filmezett (Édes Anna, A Noszty fiú esete Tóth Marival, Mici néni két élete, Tiltott terület), megromlott egészségét azonban 1970-ben összeroppantotta az influenza. Ekkor teljesen visszavonult budakeszi házába, és tizenhárom évig harcolt napról napra az életéért.

1981-ben megjelenhetett Vallomástöredékek című kötete, amely életéről, színészetéről, hitéről született írásait tartalmazza. Rá két évre, 1983. április 20-án csendesen távozott.



(MTI)
Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez!
Legyen Ön az első!
Keresés:  KERESÉS
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
Baudleaire, a híres francia költő találkozott egyszer sétája közben egyik barátjával, Theodore Banville költővel, aki azt javasolta neki, hogy menjenek el együtt fürdeni.
 
Jávor Pál nemcsak a színpadon és a filmekben szeretett mulatni, hanem a szabad idejében is. Még fiatal színész volt, amikor egy éjjel az egész havi fízetését elszórakozta.
Aforizmák
„Hazának mindig akkor nevezi magát az állam, ha tömegmészárlásra készül."
Friedrich Dürrenmatt
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ