Semmi sem változik – sőt!
Dátum: 2005. október 5., szerda, 12:58
A húszas években a székesfőváros törvényhatóságának valamilyen bizottsága látogatta meg a Kerepesi-temetőt. A sírkert rendezéséről volt szó, a bizottság megvizsgálta a parcellákat, kijelölték az exhumálandó tetemeket, és közben meg-megállottak egy-egy feltűnő nagyságú vagy szépségű síremlék előtt.

Hosszabb időt töltöttek Lendvay Mártonnak, a régi Nemzeti Színház egykori kiválóságának művészi emléke előtt. Az egyik bizottsági tagnak különösen tetszhetett az egyszerűségében is megragadó emlékmű, mert érdeklődve járta körül. Egész közel hajolt a kőből faragott tölgykoszorúhoz, amelynek minden levelére Lendvay Márton egy-egy híres szerepét vésték.


– Micsoda furcsa nevek! – betűzte a bizottsági tag a kőbe vésett névsort. – Sir Patrick…Rubis de Bois…Romeo…Kemény Simon… Bánk bán… Pókai Péter… Leone… Zách… Hunyadi László… Othello… Fiesco… Antonius… III. Richárd… Don Ceasar de Basan…Kik ezek?


Egy másik bizottsági tag, aki mellette állt, hirtelen a fejére ütött.


– Megvan! – kiáltotta örömmel – Ez nyilván azoknak a névsora, akik a síremlék költségére adakoztak…


Hogy is mondja Hamlet..? – A többi néma csend…

         /Forrás: Békés István: Új magyar anekdotakincs/

Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez!
Legyen Ön az első!
Keresés:  KERESÉS
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
 
Kodály Zoltán azon kevesek közé tartozott, aki nem félt Rákosi Mátyástól. Egyszer egy ünnepi fogadáson a „bölcs" vezér rosszallóan mondta Kodálynak:
Aforizmák
„ Ellenségeinken mérhetjük fel, milyen magasan állunk."
Capus
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ