25 éve halt meg Lotte Lenya
Dátum: 2006. november 26., vasárnap, 14:11
Huszonöt éve, 1981. november 27-én hunyt el Lotte Lenya osztrák származású amerikai színész- és énekesnő, Kurt Weill felesége.

1898. október 18-án született Bécs egyik munkások lakta negyedében, Penzingben, egy munkáscsalád öt gyermeke közül harmadikként. Karoline Wilhelmine Charlotte Blamauer néven anyakönyvezték, a Karoline keresztnevet apja kívánságára, hirtelen elhunyt idõsebb nõvére emlékére kapta. Linnerl, ahogy családja becézte, nem is tudott megbirkózni alkoholista apja kegyetlen bánásmódjával, aki elhunyt elsõ lánya képére akarta formálni. A világot jelentõ deszkákra elõször hatéves korában egy vándorcirkusz elõadásában állt. Tizenegy évesen viszont már prostituáltként koptatta a császárváros utcáit, igaz, iskoláit így is sikerült elvégeznie. Szülei a Zürichben élõ gyermektelen nagynénihez küldték, hogy hozza rendbe életét, de itt sem részesült normális bánásmódban, végül a nagynéni barátai fogadták be.

Linnerl az Ehrenzweig házaspárnál töltött idõ alatt döntötte el, hogy a művészetnek szenteli életét. A színházakban gyakran megforduló fotográfus Ehrenzweignek sikerült elérnie, hogy védencét a Zürichben dolgozó magyar balett-művésznõ, Herczeg Steffi vegye szárnyai alá. Bár az elsõ világháború kitörésekor a lánynak haza kellett térnie, hamarosan újra Svájcban kötött ki, ahol egyre több szerepet kapott, emellett pedig egy szuvenírboltot vezetett.

A mindössze 153 centiméter magas Lotte ekkor változtatta nevét Lenyára, ami a Linnerl egzotikusan csengõ oroszos változata. A fényesebb karrier reményében 1921-ben a művészvilág központjába, Berlinbe költözött, ahol több mint egy évig nem kapott munkát. Végül vándortársulatokhoz szegõdött, emellett koszt és kvártély ellenében Georg Kaiser producer gyerekeire vigyázott. Kaiser révén ismerkedett meg Kurt Weill zeneszerzõvel, akinek késõbb a felesége is lett. 1926-ban házasodtak össze, a szabadelvű Lottét azonban ez nem akadályozta meg abban, hogy szerelmi kalandokba bonyolódjon, férfiakkal és nõkkel egyaránt. A húszas évek végén színészi karrierje is új lendületet kapott, Brecht darabokban bizonyította tehetségét. Egyre több koncertet is adott, amelyek élményszámba mentek reszelõs hangja miatt.

Az igazán nagy áttörést a Koldusopera hozta meg számára 1928-ban. Bár nevét kifelejtették a programfüzetbõl, a kritikusok egyöntetű véleménye szerint Kocsma Jennyként õ volt a darab sztárja. Lenya a Brecht-Weill szerzõpáros következõ munkájában, a Mahagonny városának tündöklése és bukása című náciellenes musicalben is játszott - szintén nagy sikerrel. A harmincas évek náci politikája egyre nagyobb veszélyt jelentett a kis csapat számára, mivel Weill zsidó származású volt, Brecht pedig kommunista politikai nézeteket vallott. A házaspár végül Németországot, 1933-ban pedig egymást is elhagyta. Lotte Franciaországban folytatta pályafutását, de négy évvel késõbb újra összeházasodtak Weill-lel.

Lenya Amerikában kezdte újra pályáját, ahol akcentusa miatt eleinte sok nehézségbe ütközött. Kurt Weill viszont egyre nagyobb sikereket ért el a Broadwayn játszott darabokhoz komponált zenéjével, igaz, neki nem kellett megszólalnia a színpadon. Weill 1950-ben bekövetkezett halála után Lotte úgy tervezte, hogy visszavonul, viszont a férje emlékére rendezett koncerttel akkora sikert ért el, hogy megváltoztatta elhatározását. Mint mondta, végre önmagáért értékelték, s nem azért, mert õ volt a nagyszerű Kurt Weill felesége.

A Koldusopera Broadwayn bemutatott változatában játszott szerepéért 1956-ban Tony-díjjal tüntették ki a legjobb nõi mellékszereplõ kategóriájában, 1967-ben pedig a Kabaréban nyújtott alakításáért jelölték a legjobb nõi fõszereplõ kategóriájában. Színpadi szerepei mellett rengeteg energiát fordított arra, hogy Kurt Weill művei ne merüljenek feledésbe, minden évben koncertet adott a Town Hallban.

Lenya nem sokkal Weill halála után újból férjhez ment, ezúttal George Davishez, aki 1957-ben meghalt. A színésznõ harmadik férje, Russel Detwiler szintén meghalt, utoljára 1971-ben kötött házasságot, Richard Siemanowskival, de 1973-ban elváltak.

Lotte Lenya filmekben is feltűnt, ezek közül Oscar-jelölést hozott számára a Vivien Leigh fõszereplésével készült Tavasz Rómában, amelyben a grófnõt játszotta. Sidney Lumet Olaszországban forgatott drámájában, A találkozóban (The Appointment) Omar Shariff és Anouk Aimée mellett volt látható. A nagyközönség számára emellett az 1963-ban forgatott Oroszországból szeretettel című James Bond filmbõl lehet ismerõs: Sean Connery és Daniela Bianchini oldalán õ játszotta a velejéig gonosz Rosa Klebb ügynököt, akinek a cipõje orrából egy kés bújik elõ a veszélyes szituációkban. Lotte Lenya több alkalommal is nevetve mesélte, hogy a film bemutatóját követõen a legtöbb ember a cipõjére rápillantott, amikor találkoztak.

Lotte Lenya szinte élete végéig játszott, 1981. november 27-én hunyt el New Yorkban. Kurt Weill mellé temették el a New York állambeli Haverstaw-ban.

(MTI-Panoráma - Pietsch Judit, Sajtóadatbank)

Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez!
Legyen Ön az első!
Keresés:  KERESÉS
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
1960 – Lausanne. A Tabaris-mulató egyik páholyában ül Husszein, jordániai király. Nagyon tetszenek neki Rodolfo kártyamutatványai. A műsor után a bűvész öltözőjében megjelenik egy elegáns úr, s meghívja Rodolfót a király páholyába. Őfelsége közelről szeretné látni a kártyatrükköket.

 
G. B. Shaw híres volt szarkasztikus megjegyzéseiről. Egy alkalommal régi hölgyismerőse panaszkodott az írónak:
Aforizmák
„A legnagyobb dolog a világon: fiatalon meghalni, de lehetőleg minél később."
George Bernard Shaw
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ