105 éve született Ödön von Horvath
Dátum: 2006. december 10., vasárnap, 11:47
Százöt éve, 1909. december 9-én született Fiume horvát negyedében Ödön von Horvath, a bohózat és komédia nagymestere.

E furcsa hangzású nevet viselõ dráma -és regényírót sokat foglalkoztatta származása. „Van bennem valami magyar, horvát, német és cseh. Ez nem sok, ha arra gondolunk, hogy az Osztrák-Magyar Monarchiában kétszáz nemzetiség volt"- nyilatkozta késõbb. A fiumei magyar kormányzó mellett hivatalnokoskodó osztrák-magyar diplomata fia Belgrádban, Budapesten, Bécsben, Münchenben és Pozsonyban töltötte fiatalságát, négyszer változtatva tanulmányi nyelvet. Majdnem minden évben más városban végzett, de anyanyelvének a németet vallotta, bár saját bevallása szerint egyetlen nyelvet sem beszélt igazán jól. Bécsben a színháztudománnyal ismerkedett, majd a müncheni egyetemen germanisztikát és filozófiát hallgatott.

Elsõ írói próbálkozását, A táncok könyvét késõbb letagadta és a kiadott példányokat visszavásárolta. Apja nyugdíjba vonulása után Murnauba költözött, a Berlinben élõ Ödön von Horvath sűrűn látogatta. Egyik utazása különösen emlékezetes maradt: Murnau a horogkeresztes mozgalom ismert fészke volt, s Hitler is gyakorta vendégeskedett a városban. Egy alkalommal verekedés tört ki a nácik hívei és ellenfelei között, s az eseményeknek Ödön von Horváth is tanúja lett. A büntetõperben - hiába fenyegették, próbálták megvesztegetni - Hitler ellen vallott, magára zúdítva a horogkeresztesek gyűlöletét, amely élete végéig kísérte.

1923 után irodalmi kísérletei kezdték ismertté tenni a nevét. Fõként a Simplizissimusban nyilvánosságra hozott próbálkozásai váltottak ki visszhangot, 1924-ben az Ulstein Verlagtól szerzõdési ajánlatot is kapott. Drámaírói működésének elsõ szakaszát az "„nfláció és gazdasági válság" kifejezéssel jellemezhetõ helyzet határozta meg, majd a fasizmus értelmetlenségének gondolatával való belsõ vívódása hatotta át színműveit.

1926-ban a Weimari Köztársaságban mutatták be A hegyi vasút, A kongresszus körül, Olasz éjszaka, és a Mesél a bécsi erdõ című darabjait, amelyeket hamarosan Az örök nyárspolgár című regénye követett. 1931-ben színpadra került népszínművét, a Kazimir és Karolint jobboldali ellenfelei sokat ócsárolták, mégis nagy irodalmi gyõzelmet aratott: megkapta az akkori idõk legrangosabb német irodalmi elismerését, a Kleist-díjat.

Ellenfelei ezt nem tudtak neki megbocsátani, kiváltképp hogy az író tüntetõen megtartotta magyar állampolgárságát. Parodisztikus, metafizikus darabjairól nagy viták folytak, szemére hányták, hogy komolytalan, hiszen szórakoztató revük írására pazarolja idejét. „Példátlan hitványság" írták a két hónap alatt huszonnyolc elõadást megélt Mesél a bécsi erdõ című darabjáról. A jobboldal figyelmét nem kerülte el az sem, hogy névtelenül és saját nevén is cseppet sem hízelgõ kritikákat írt Hitlerrõl. A mindenható propagandafõnök Göbbels azt nyilatkozta: ha gyõznek, fejek gurulnak majd, és közöttük lesz Ödön von Horvathé is.

A magát realistának valló író emiatt egyre több idõt töltött Bécsben. Sokszor már reggel hatkor a legkorábban nyitó kávéház ajtaja elõtt várakozott, s mikor beengedték, leült és dolgozni kezdett; hihetetlen munkabírásával képes volt egy darabot két hét alatt megírni. Itt ismerkedett meg Marie Elsner énekesnõvel is, akit hamarosan feleségül vett, majd egy év múlva elvált tõle.

Ekkor született az Ide és oda című bohózata, amelyben legélesebben bírálta a hitleri embertelen politikát. A darab fõhõse, Havlicsek két különbözõ rendszerû országot összekötõ fahídon tart egyik országból a másikba. Átkelése hihetetlenül komplikált, mert útlevél híján az egyik országból kiutasították, a másikba viszont nem engedik be, napjait és éjszakáit a hídon tölti. A látszólag mulatságos helyzetbõl tragikomikus események következnek, az író számára ugyanis a bohózat nem volt más, mint tragédia. A pályájának gerincét alkotó bohózatok és népszínművek valójában bohózatba ágyazott tragédiák. Sokan hasonlóságot véltek felfedezni Bertolt Brecht társadalmi és Ödön von Horvath pszichológiai folyamatokat feltáró darabjai között. Műveiben szétrombolta a dráma szigorú kereteit és képek laza kapcsolatával helyettesítette. A klasszikus felvonások helyett az epizóddrámát valósította meg, megtűzdelve groteszk komikummal. Brechthez, Dürrenmatthoz hasonlóan szerette bevonni, aktivizálni a közönséget, összeegyeztetni a reagálást az elidegenítéssel. Elsõsorban a bécsi népszínház tradícióira épített, s nem feledkezett meg zenével, slágerekkel és népdalokkal átszõni mondanivalóját. Két dolog ellen harcolt egész életében: a butaság és a hazugság ellen.

1934 után már nem térhetett vissza Németországba, az emigráció évei következtek: Budapest, majd Bécs, Trieszt, Velence, Milánó, Prága, Zürich, Brüsszel, Amszterdam és végül Párizs voltak állomásai.

1936-ban Bécsben adták elõ Hit, szerelem, reménység című darabját, amelyet maga „kis haláltáncnak" nevezett. Az Anschluss éjszakáján Ödön von Horvath egyetlen aktatáskával a hóna alatt szökött meg lakásából. Kevéssel utána már a Gestapo kereste, de sikerült illegálisan Csehországba menekülnie, majd Franciaországba utazott.

Szédületes tempóban kezdte írni utolsó regényét, az Istentelen ifjúságot, mintha sejtette volna, hogy kevés ideje van hátra. 1938. június 1-jén, miközben a Champs Elysées-n sétált, váratlan vihar tört ki és kicsavart egy százéves gesztenyefát, amely éppen a 37 éves Ödön von Horvathra zuhant és halálra sújtotta.

(MTI-Panoráma - Weberné Zsikai Mária, Sajtóadatbank)

 

Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez!
Legyen Ön az első!
Keresés:  KERESÉS
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
A háború alatt egy brit kormányülésen egy miniszter azzal állt elő, hogy a hadiállapotra tekintettel nullázzák le a kulturális kiadásokat, és a felszabaduló összeget fordítsák fegyverekre.
 
Molnár Ferenc hajnalban hazafele tartva, Jacobi Viktor ablakából a Jacobi Szibill című művében a később legnépszerűbbé vált Kis Petrovom című dal melódiáját hallotta.
Aforizmák
„ Semmi sem kelti bennünk annyira a végtelenség érzetét, mint a butaság."
Ödön Von Horváth
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ