A színésznő, aki a színpadon önmagát adta
Dátum: 2008. agusztus 14., csütörtök, 13:49
Varsányi Irén színészi eszközeinek gazdagságát Eleonora Duséhoz és Sarah Bernhardthoz mérték, százharminc éve, 1878. augusztus 16-án született.

Wollner Malvin néven született Győrben. Iskolás lányként minden iskolai ünnepségen szavalt, maga az intézmény igazgatója ajánlotta, hogy iratkozzon be a színiiskolába. A szülei sem ellenkeztek, így 1894-ben, tanulmányi befejeztével édesanyjával együtt utazott Budapestre, hogy jelentkezzen a Színiakadémiára, ahová nyomban felvették. Az akadémiát nem fejezte be: 1896-ban az egyik év végi vizsgán megakadt rajta a szeme Ditrói Mórnak, az abban az évben megnyílt Vígszínház igazgatójának, és mindjárt szerződést ajánlott neki, amit a fiatal lány - immár Varsányi Irén néven - alá is írt. Haláláig a Szent István körúti társulat tagja maradt, csak olykor vállalt néhány vendégfellépést. A harminchat esztendő alatt egyaránt megformálta pikáns francia bohózatok könnyűvérű hölgyeit és Csehov drámáinak bonyolult lelkületű alakjait. A kortársak azt mondták róla, ő a legegyszerűbb színésznő, aki a legbonyolultabb figurát is képes ábrázolni, tehetségét, színészi eszközeinek gazdagságát Eleonora Duséhoz és Sarah Bernhardhoz mérték. Jób Dániel rendező szerint utánozhatatlan volt, Schöpflin Aladár, a kritikus azt mondta róla, a színpadon nem szerepeket játszott, hanem önmagát adta.

Pályáját ő is az akkor annyira divatos francia malackodó vígjátékokban kezdte, alakítása tökéletes volt és mégsem sikamlós, mert sosem lépte át a határokat. Játszotta Tirlbyt, (Paul M. Potter) Osztrigás Micit (Feydeau), Szonját (Csehov: Ványa bácsi), Olgát (Csehov: Három nővér), Mirandolinát (Goldoni). Bródy Sándor és Molnár Ferenc neki írta a jobbnál jobb szerepeket: Bolygó Kiss Erzsébet (Bródy: A dada), Tóth Flóra (Bródy: A tanítónő), Julika (Molnár: Liliom), Adél (Molnár: Üvegcipő). Összesen kétszáztizenhét szerepben láthatta a közönség. A magyar filmgyártás harmincas években bekövetkezett fénykorát már nem érte meg, de néhány némafilmben látható volt.

Évtizedekig Hegedűs Gyulával ketten voltak a Vígszínház vezető művészei, a társulat stílusának meghatározó alakjai. Az évek múlásával azonban mindketten úgy érezték, színházuk elhanyagolja őket, nem kapnak megfelelő szerepeket, Varsányi már szerződésbontást emlegetett. A csatározás addig fajult, hogy egyikük sem vett részt 1926-ban a színház harmincéves fennállásának jubileumi rendezvényein. Amikor Hegedűsnek a halála után szobrot emelt a Vígszínház, Varsányi rögtön végrendeletben tiltotta meg, hogy a színház szobrot állítson neki.

Mindössze ötvennégy évet élt. Budapesten halt meg 1932. október 17-én. Magánélete nem is volt, csak a színháznak élt. Harminchat évig a Szent István körút egyik mellékutcájában, a Honvéd utcában lakott, lakóházának falán avatott emléktáblát születésének 120. évfordulóján a Vígszínház társulata.

Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez!
Legyen Ön az első!
Keresés:  KERESÉS
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
Varsányi Irén, a Vígszínház nagy művésze az utcán összefutott egy színészkollégájával.
 
Egyszer azt kérdezte egy lord G.B.Shaw-tól: – Igaz, hogy az ön apja szabó volt? – Igaz! – felelte az író. – Akkor miért nem lett ön is szabó?
Aforizmák
„Mire az ember megöregszik, a gyertya többe kerül, mint a születésnapi torta."
Bob Hope
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ