Nem irigyellek benneteket, táncosokat – folytatta –, mert ilyen gyönyörűségesen nehéz és ilyen rövidre szabott művészi pálya sincs még egy a világon.

Csak megerősíteni tudom barátom szavait ezen az ünnepnapon, amikor egy kicsit nagyobb reflektorfénybe kerülünk.

De mi nem szeretnénk, ha ez a fény csak egyetlen napig esne miránk. Fájó közhely, amikor azt mondom, hogy világválság van, háború a lelkekben, s ilyenkor hallgatnak a Múzsák. Kedves Barátaim, hát a mi Múzsáink ne hallgassanak!

Fogjunk össze valamennyi táncművészeti ág megbecsüléséért, a néptánctól a klasszikus baletten át a kortárs műfajig, egymásért és nem utolsó sorban Önökért, Kedves Közönség! Mozgassunk meg minden létező követ annak érdekében – az oktatástól az egyéni elismerésig –, hogy ne legyen többé mostoha műfaj a Tánc!

„Ilyen nehéz időkben morális kötelezettségünk a tánc jövőjének keresése, és az, hogy minél szélesebb rétegeket vonjunk be ebbe a csodálatra méltó tevékenységbe” – üzeni ünnepi köszöntőjében professzor Alkis Raftis, a Nemzetközi Tánc Világtanács elnöke. Legyen így, így legyen! Isten éltesse a Tisztes Táncosipart!

Kiss János, Kossuth-díjas Érdemes Művész, a Győri Balett igazgatója”