A legjelentõsebb nyári színházi fesztivál idei díszvendége a több, mint húsz éve Franciaországban élõ vajdasági Nagy József koreográfus-táncos. Az általa 1995 óta vezetett Orléans-i Országos Koreográfiai központ magyar és francia táncosai, valamint a hozzájuk csatlakozó japán művészek múlt pénteken mutatták be az avignoni Pápák palotájának díszudvarán az Henri Michaux (1899-1984) francia írónak emléket állító darabjukat.
A bekötött szemű, ember nagyságú bábú elõtt minimális díszletben 16 táncos és négy zenész - köztük Szelevényi Ákos és Mezei Szilárd - adja elõ a francia világutazó-író és képzõművész Japánról alkotott kalligrafikus művei és szürrealista álomtöredékei ihlette különös rituálét. Nagy József koreográfiáját ezúttal a japán no-színházi hagyományokból és a harci művészetekbõl merítette.
A Le Figaro címû napilap „A tánc és a varázslatok" című kritikája szerint a mindig irodalmi művek alapján dolgozó Nagy művészete abban rejlik, hogy képei erõsebbek az ihletõ szavaknál. Ebben az árnyékszínházban a tárgyak lényegükre csökkennek, így erõsítve a testek jelenlétét. Ily módon jelenik meg a kínai árnyak álmában Nagy József közép-európai falvának (Magyarkanizsa) élõ képe, ahol a természet még érintetlen - véli a kritikus.
„A táncosok jelenléte és eltűnése elsõsorban a mássághoz, a furcsa gesztusokhoz fűzõdõ viszonyt teszi érzékletessé, és a testek is megfejtendõ jelekké válnak. Nagy József maga lenyűgözõ, hol merev, hol összeroskadt, hol teljes izomzatban, hol pedig hullámzásban és tiszta egyensúlyban" - írta a Le Figaro.
A Libération képes beszámolója szerint Nagy igazi törzsfõnök, s törzsének tagjai, azaz táncosai az emberi nem elõtti és utáni világot idézik meg haláljátékukban, amely egy egyszerû asztal körül kezdõdik, és egy folyó kövekre vetített képében végzõdik, amelynek végén nyugalmat remélünk.
A kritika szerint a rejtélyes elõadás a jelentése nem is lényeges. Az Asobu a jelek elõadása, amelyben a nézõ nem vész el, ha nem próbálja magát benne felismerni. A japán szó jelentése játék, amely labirintust is jelenthet, amelyben nem a kijutás, hanem a kíváncsiság a lényeg.
Nagy József csapata azon fura népek közösségéhez tartozik, amelyeknek kegyetlen és eltévelygõ magatartásáról írt Henri Michaux. Az elõadás mégsem illusztráció, mert lehetetlen megfejteni, hogy melyik kép melyik irodalmi részletet idézi - mutat rá a lap.
Ez a tánc a festészet és a kalligráfia szenvedélyének - a testek és a táncosok olyanok, mint a mozgásban lévõ pacák -, valamint egy hallucinációként, belsõ kalandként megélt utazásnak a visszhangja. Ezenkívül a koreográfus falra vetített képeken bemutatja a Vajdaságot is, ahova minden évben visszatér és ahonnan merít. „Az Asobu fantasztikus és misztikus balettje különös módon ismerõs is: egy a háborúval szembesülõ közösség történetét meséli el a gyászban és az újrakezdésben" - írta a Libération.
Nagy József az idei Avignoni Fesztivál díszvendégeként július 16-án egy másik elõadást is bemutat: a kétszemélyes Paso doble című performace-ot Miquel Barcvelo katalán képzõművésszel hozza létre.
A budapesti Képzõművészeti Fõiskolán végzett vajdasági alkotó grafikái és fotókiállítása pedig a fesztivál teljes idõtartama alatt megtekinthetõ Avignonban.
(MTI-Panoráma - Venczel Katalin, Párizs)
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be! |
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez! Legyen Ön az első! |