Nádasi Ferenc Kossuth-díjas táncművész 125 éve született
Dátum: 2018. október 15., hétfő, 15:00

Százhuszonöt éve, 1893. október 16-án született Nádasi Ferenc Kossuth-díjas táncművész, koreográfus, az egyik legnagyobb magyar balettpedagógus. Az MTVA Sajtóadatbankjának portréja:

Nágel Ferenc néven, törvénytelen gyerekként született Budapesten. Tízévesen a Fővárosi Orfeum szereplőválogatásában bekerült az öt legjobb közé. Tehetségére felfigyelt az orfeum balettkarának vezetője, Holczer Jakab táncmester és felesége, a La Scala ünnepelt balerinája, akiknél nevelőanyja bejárónő volt. A házaspár ingyen tanította, s amikor tizenöt éves lett, szerződtették.

Egy évvel később a Holczer által szervezett vándortársulattal Oroszországba utaztak, ahol rengeteg tapasztalatot szerzett a szentpétervári Marinszkij Színházban folyó munkából, majd három éven keresztül az akkori orosz fővárosban működő Enrico Cecchetti magániskolájában tanult. Budapestre visszatérve 1912-ben jelentkezett Nicola Guerra balettmesternél az Operaházban. Bemutatkozása annyira zajos sikert keltett, hogy Bánffy Miklós kormánybiztos 1913 februárjában az Operaház első magyar férfi szólistájaként szerződtette. A törpe gránátos című darabban mutatkozott be, s az Operaház vezető magántáncosnője, Nirschy Emília őt választotta partnerül nyári turnéjára.

Pályafutását megakasztotta az első világháború kitörése. Hároméves katonai szolgálatát egy laktanya pékségében töltötte le, táncolni alig volt lehetősége. 1917-ben felmentették a szolgálat alól, és feleségével, Lieszkovszky Arankával együtt visszatérhetett az Operaházba. Három év múlva a balett-tagozat szakmai válsága és személyüket érő támadások miatt felbontották szerződésüket, és európai varieté műsorokba szerződtek. Az Operaház 1925-ben kinevezett új igazgatója, Radnai Miklós úgy vélte, hogy a rendkívül tehetséges Nádasi fellendíthetné a magyarországi balettot, ezért több állást is felkínált neki, amelyeket családi okokra hivatkozva utasított vissza.

1927 végén elvált Lieszkovszkytól, 1930-ban a svájci Marcelle Vulliet-Baumot (Nádasi Marcella) vette feleségül. Berlinben telepedtek le, turnéikon több mint húsz európai országban léptek fel, ahol Nádasi behatóbban tanulmányozhatta a különféle balettiskolákat. 1936-ban részben a Hitler hatalomra jutása után Németországban kialakult helyzet, részben egy saját iskola megalapításának tervével visszatértek Budapestre. Néhány hónappal később kibérelték az Andrássy út 25. alatti Drechsler-palota első emeletét, és megnyitották a Nádasi Balett Stúdiót (1949-től 2002-ig a gyönyörű épületben működött az Állami Balett Intézet). Ehhez előbb mindkettőjüknek sikeres táncoktatói vizsgát kellett tenniük, csak azután fogadhatták a növendékeket. Az iskolába kezdetben nyolc diák járt, de Nádasi módszere akkora sikernek örvendett, hogy hamarosan három osztályt tanítottak, vizsgaelőadásaikról pedig rendszeresen beszámolt a korabeli sajtó.

Miután Márkus László, az Operaház új igazgatója megtekintette a stúdió egyik előadását, 1937 szeptemberében balettmesteri szerződést ajánlott Nádasinak, aki visszatért az Operaház kötelékébe, de anyagi megfontolásból iskoláját is fenntartotta. Tehetséges növendékeit iskolájának 1949-es államosítása után sem hagyta magára, hol az Operában, hol az újonnan alakult Állami Balett Intézetben tanította őket.

Olyan emlékezetes koreográfiákat álmodott meg, mint Delibes Sylviája 1942-ben vagy Radnai Miklós Az infánső születésnapja 1949-ben, több opera balettbetétjét is ő koreografálta. Az 1960-61-es operai évadra balettigazgatónak nevezték ki, 1963-as nyugdíjazásáig a Balett Intézet évfolyamvezető tanáraként dolgozott. Keze alól olyan jeles magyar táncosok kerültek ki, mint Kun Zsuzsa, Fülöp Viktor, Róna Viktor, Orosz Adél és Havas Ferenc.

Munkásságát számos díjjal ismerték el: 1954-ben Munka Érdemrendet, 1955-ben Érdemes művész elismerést, 1958-ban Kossuth-díjat kapott. Hetvenkét évesen, 1966. február 20-án halt meg. Születésének századik évfordulóján mutatták be a Magyar táncművészet nagyjai című könyvsorozat első, róla szóló kötetét, amelyet lánya, Nádasi Myrtill szerkesztett. Nevét ma a Magyar Táncművészeti Főiskola gimnáziuma őrzi.

(MTI)

Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez!
Legyen Ön az első!
Keresés:  KERESÉS
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
Gombaszögi Ella társasági ember, nagy kártyajátékos volt, de csak olyanokkal játszott, akik legalább olyan jók voltak, mint ő. A játszmákból nem ritkán vesztesként került ki, de ezt nem bánta, mert legalább volt alkalma egy kis zsörtölődésre.
 
G. B. Shaw híres volt szarkasztikus megjegyzéseiről. Egy alkalommal régi hölgyismerőse panaszkodott az írónak:
Aforizmák
„Akkor vagyunk a legnevetségesebbek, amikor a legkomolyabban vesszük magunkat."
Jack Lemmon
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ