Róna Viktor Kossuth-díjas balettművész 25 éve halt meg
Dátum: 2019. január 14., hétfő, 11:31

Huszonöt éve, 1994. január 15-én hunyt el Róna Viktor Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas balettművész, érdemes és kiváló művész. Az MTVA Sajtóadatbankjának portréja:

Budapesten született 1936. augusztus 17-én. Művészcsaládból származott: édesapja színész, édesanyja operett primadonna, majd vidéki színházak kedvelt színésznője volt. Róna Viktor színpadi pályafutása már kétéves korában elkezdődött, később gyermekszínészként a rádióban és filmen is többször szerepelt.

Nyolcévesen vették fel az operaház balettiskolájába, 1950-ben lett az Állami Balettintézetben Nádasi Ferenc növendéke. Ugyanebben az évben, tizennégy évesen a Magyar Állami Operaház tagja lett, és olyan darabokban dicsérték kiemelkedő alakítását, mint a Diótörő és a Párizs lángjai. A diploma megszerzését követően Leningrádba ment, ott született meg életre szóló barátsága a később szintén világhírű Rudolf Nurejevvel.

Az Operaház társulatának tagjaként már az ötvenes években eljuthatott külföldre, majd 1961-ben első önálló meghívására is sor került: Orosz Adéllal vett részt a Picasso 80. születésnapjára rendezett nizzai gálaesten. A következő évben a londoni Covent Gardenben is bemutatkozott Margot Fonteyn, a világhírű angol prímabalerina partnereként. London után az Egyesült Államok, majd az akkori Nyugat- és Kelet-Németország következett, a klasszikus szerepekben mindenütt megcsillantotta különleges művészi és technikai képességeit.

1974-től 1980-ig vezető táncosa, balettmestere és koreográfusa volt a Norvég Nemzeti Balettnek. Hazatérése után, 1980-ban abbahagyta a táncot, ahogy egy interjúban elmondta: "Spartacusként, keresztre feszítve haltam meg az Operaház színpadán." A színpadnak azonban nem fordított hátat, több éven keresztül külföldön dolgozott, többek között volt a párizsi nagyopera egyik vezető balettmestere, a milánói Scala balettigazgató-helyettese, Tokióban vendégprofesszor, és tanított Bonnban, Stockholmban, Berlinben, Cannes-ban és Kölnben is.

1991-ben újra az Operaházban dolgozott: az ő rendezésében és koreográfiájával állították színpadra a Csipkerózsikát. Tervbe vette még A hattyúk tava szakszerű átdolgozását is, ám betegsége ezt már nem tette lehetővé. A csodálatos és gazdag művészpálya 1994. január 15-én véget ért.

Róna Viktor pályáján eltáncolta a klasszikus-romantikus balettek és a kortárs alkotások szinte valamennyi főszerepét. Volt Herceg a Diótörőben, Mercutio a Rómeó és Júliában, a Spartacus címszereplője, Királyfi A fából faragott királyfiban, James A szilfidben, Orion a Sylviában, Albert a Giselle-ben, Siegfried a Hattyúk tavában. Gyönyörűen kimunkált felsőtesttartás és kézgesztusok, biztos technika, elegáns színpadi magatartás jellemezte.

Művészetét több kitüntetéssel ismerték el: 1963-ban Liszt Ferenc-, 1965-ben Kossuth-díjat kapott, 1972-ben érdemes, 1976-ban kiváló művész lett. 1994 januárjában, halála előtt két nappal megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje kitüntetést.

(MTI)

Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez!
Legyen Ön az első!
Keresés:  KERESÉS
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
Két bíboros szemrehányást tett Rafaellónak, hogy egy festményen Péter és Pál apostol arcát nagyon pirosra festette.
 
Egy ragyogó filmötlet megírása kapcsán szóba került egy ismert író neve.
Aforizmák
„ Az ember nem annyi, amennyi, hanem annyi, amennyi tőle kitelik."
Örkény István
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ