A számos díjjal elismert, munkáiban mindig új utakat kereső holland koreográfusnő, Nanine Linning alkotását Francisco Goya képei inspirálták. A spanyol festő halálát követően tizennégy freskót találtak madridi otthonának falain, ahol utolsó éveit töltötte. A képeken erőteljes, kísértő motívumok hangsúlyozták a festő elmezavartól való félelmét és az emberiség sorsára vonatkozó sivár jövőképét.

Linning Goya festményeit saját, a mai társadalomra vonatkozó víziójával együtt kelti életre, és helyezi a klasszikus világosság és sötétség közti harc történetébe. A nézők elé tárja a küzdelmet, ahogy az ember fényt és reményt keres a krízis, zsarnokság és kétségbeesés idején. Arvo Pärt észt zeneszerző 4. szimfóniájának természetfeletti zenéjére hangolva Nanine Linning Hésziodosz: Istenek születése című verséből és Goya legendás Fekete festmények sorozatának egyikéből, a Saturnusz felfalja gyermekét című alkotásából merített ihletet.

A Blue című táncjátékot három alkotó jegyzi: Juronics Tamás, Czár Gergely és Kurucz Sándor. Az előadásban az alkotók a kék színt egyfajta szimbólumként használva, annak számtalan jelentése köré építik darabjukat. Egyszerűen beszínezik a szereplőket, és az ilyen módon csoportok és egyének között létrejövő színbeli, formai különbségekből adódó játékkal sokféle asszociációra késztetik a nézőket. A társadalmi konvenciókban zárt ember szenvedését, szabadságvágyát, vele szemben az egyéni ambíciókat, a transzcendencia jelenlétét elfojtó közösség erejét mutatja meg a mű. Két ellentétes világ váltakozásának állandó körforgását, szabadság és kötöttség ellentétét, ugyanakkor összetartozását fejtegetik az alkotók.

(MTI)