A színpadon kilenc táncos. Testek, amelyek maximális sebességgel mozognak, más testekkel ütköznek, taszítják és vonszolják, elkapják és ellökik egymást. Ebben a durva, szinte erőszakos világban a tökéletes kivitelezés jelenti a biztonság illúzióját. A veszély szinte tapintható, a nézői lélegzetek visszafojtva. A táncosok a fizikai lehetőségeik határmezsgyéjén mozogva lenyűgöző képekben tárják elénk a vandekeybus-i világot és formanyelvet, ahol a test érzelmi csatatér az előadás pedig extrém sport. Téglák repülnek, védtelen izületek közelében súlyos bakancsok dobolnak - a társulat hat jelentős darabjának legemlékezetesebb jelenetei elevenednek meg.

Wim Vandekeybus a neves belga koreográfus pályája az Ultima Vez alapításával és a What the Body Does Not Remember (Amire a test nem emlékszik) című darab bemutatásával kezdődött. Vandekeybus színpadi mozgást, zenét és filmet mesterien elegyítő munkáiban a tánc fizikai határait feszegeti: kirobbanó energia, veszély, extrém érzelmek dominálnak abban az autentikus koreográfusi formanyelvben, amelyhez két évtizede hű maradt.

A Spiegel (Tükör) - 20 év és majdnem ennyi produkció után - a társulat meghatározó munkáinak elegye, egy best of válogatás, amely azonban nem nosztalgikus múltidézés, hanem őszinte szembenézés és egy sajátos pálya két évtizedének esszenciája. A Vandekeybus-szal most ismerkedők és a rajongók számára egyaránt kihagyhatatlan.

Wim Vandekeybus Anna Teresa De Keermaeker mellett Belgium legismertebb, világhírű koreográfusa. Munkáiban meghatározó fontosságú a zene és a mozgás kapcsolata. Számos kiemelkedő zeneszerzővel és előadóval dolgozott együtt (Thierry de Mey, Peter Vermeersch, David Byrne, Marc Ribot, Charo Calvo, Eavesdropper, David Eugene Edwards, George Van Dam), csakúgy, mint filmesekkel és képzőművészekkel (Walter Verdin, Octavio Iturbe,). 1985 és 1987 között Jan Fabre - a legnagyobb flamand rendező - The Power of Theatrical Madness című darabjával járta be a világot, majd Fabre a már befutott Vandekeybusnak írt és rendezett egy szóló darabot 1997-ben. Egyes munkáit Paul Bowles, Milorad Pavic, Julió Cortázar, Djuna Barnes írásai ihlették.

Meghívott koreográfus az izraeli Batsheva Dance Company-nál (1996) és a spanyol Compania Nacional de Danza társulatnál. A Victoria flamand produkciós ház meghívására részt vesz a Nightshade projektben (2006), készít koreográfiát Sidi Larbi Cherkaoui számára (2002), 1993 és 1999 között artist in residence a Flamand Királyi Színháznál (Royal Flemish Theatre KVS).