A szivárványnak nincs vége
Dátum: 2008. március 26., szerda, 11:45
Eljuthatunk a megoldásokig, a legkisebb ellenállás mentén, mindenfajta konfrontáció, összeütközés nélkül? Célunk-e ez egyáltalán? Haladhatunk-e előre, s még előrébb, mint a folyó a völgyben szépen kanyarogva, megkerülve a hegyeket?
A nyugati ember hiszi, hogy a szivárvány végén egy edényben megtalálja a kincset, és ha végigjárja az útját, megkapja megérdemelt jutalmát. A keleti ember szerint nincs a szivárványnak vége, az út körkörös, a történések folytonosak, így a kincset máshol érdemes keresni.


Batarita Társulat: NO confrontation
 
                                      
Bemutató!

2008. április 3. 19.30
Nemzeti Táncszínház – Refektórium

____________________________________________________
Batarita
koreográfus, táncos, rendező. Az ösztöntánc művésze, aki minden külsőséget lenyúzva a testéről, fejezi ki érzelmeit, keresi az igazságot. Művészete egyedi. Fájdalmas és testi.

2001-től évente többször kap meghívást külföldi fesztiválokra, workshopokra és táncos eseményekre. Első jelentősebb bemutatkozása 2003-ban, a lengyelországi Kaliszban megrendezett XI. Nemzetközi Kortárs Táncfesztiválon volt, ahol elnyerte a legjobb koreográfusnak járó I. díjat Tiéd…?! című duettjével. Ugyanebben az évben Párizsban koreografálhatott a – Trafó közönsége által jól ismert – Cie Ixkizit társulat ösztöndíjasaként, majd Bécsben dolgozott a DanceWeb nemzetközi táncszervezet rezidens programjának magyar meghívottjaként.

Mindeközben lassan kezdett kirajzolódni, hogy a koreográfushoz a távol-keleti formavilág, stílusok, irányzatok állnak közel, melyek közül a butoh táncban találta meg a számára legideálisabb kifejezési formát. Köszönhető ez olyan világhírű mestereknek, mint Carlotta Ikeda, Ko Morubushi, akiktől nemcsak technikát, hanem a butoh általuk vallott filozófiáját is megismerhette. A butoh a második világháború után megjelenő avantgard japán táncstílus, amely az érzelmi intezitásra helyezi a hangsúlyt, a testről lefejtve a konvencionális attribútumokat. Definiálni nehéz, hiszen a stílusirányzat minden alkotója egyéni filozófia alapján járja saját útját.

Az elemit és zsigerit megragadó Butoh tánc iránti elkötelezettsége 2005-ben egészen a technika és egyben filozófia forrásáig, Japánig vitte a koreográfust, ahová az Asia-Europe Alapítvány programjával jutott el és vett részt a tokiói Media and Dance intenzív műhelymunkában. Itt 13 ázsiai és 6 európai koreográfus helyi és nemzetközi  zeneszerzőkkel és médiaművészekkel közösen hozott létre egy új produkciót.
Ezt követte 2006-2007-es évadban egy hosszab UNESCO ösztöndíj és munka különböző társulatokkal Thaiföldön és Szingapúrban. Bataritát Bangkokban az első thai modern tánc iskola fogadta, mint vendégtanárt, koreográfust és táncost. 
Természetesen nemcsak tanítani, hanem tanulni, gondolatokat cserélni, tapasztalni utazott Thaiföldre a koreográfus. Autentikus forrásokból olyan Távol-keleti mozgásrendszerekkel ismerkedett, mint a klasszikus Thai Khon maszk tánc, Butoh tánc, Suzuki módszer, Aikido, Tai chi és Jóga. Helyi társulatok új darabjainak színpadra állításában társalkotóként vett részt, mely talán a legjobb alkalom a tapasztalatok cseréjére, kísérletezésre, eszmecserére és a helyi közösséggel való szorosabb kapcsolat kialakítására. Az idő előrehaladtával a táncon kívüli thai kultúrát is kezdte fokozatosan magába szívni.

A Thai Király, Bhumibol Adulyadej születésnapjára rendezett előadássorozatra előadóként kapott meghívást, ahol saját darabját mutatta be egy helyi táncművész bevonásával. A Bangkoki Magyar Hét vendégművésze volt, majd a Hiroshima néma sikolya című darab színrevitelében egy amerikai társulatnál, mint koreográfus vett részt. A Bangkoki Butoh Fesztiválon Tamano Koichi japán butoh mester darabjában táncosként lépett fel, melyet több koreográfusi munkára való felkérés követett.

Hazatérése után Párizsban töltött két hetet, hogy Tadashi Ishikawa kagura mestertől, a második legnagyobb kagura színház vezetőjétől tanuljon a kagura tánc spirituális és színházi változatairól. Batarita egyike volt a hét kiválasztottnak, akik nem japánként elsőként tanulhatták ezt a Sinto vallásból eredő és annak szerves részét képező táncot. 

Jelenleg az áprilisban bemutatásra kerülő darabján dolgozik, melyben az eddigi útjain szerzett tapasztalatait összegzi a hagyományok, vallás és a mindennapi élet területéről.

A bemutató után pedig ismét elutazik, hogy fellépjen a tokiói Dance ga Mitai Fesztiválon.

Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez!
Legyen Ön az első!
Keresés:  KERESÉS
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
Az évek senki fölött sem múlnak nyomtalanul, s egyre gyakrabban fordul elő, hogy kisebb-nagyobb panaszokkal föl kell keresniük az orvost. Így tett Dobsa Sándor is, aki az idősebbek számára egyet jelent a Stúdió 11-gyel, s kiváló zongorakísérőként a fiatalok előtt sem ismeretlen.
 
„Évekkel ezelőtt Illyés Gyula Kegyenc című darabját mutattuk be a Madáchban. Gyula bácsi az egyik próbát meglátogatta és kérte: ne tiszteljük annyira a darabját.
Aforizmák
„ A férfi mindig egyidős a nővel, akit szeret."
Pablo Picasso
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ