Az ember ősi példánya
Dátum: 2008. szeptember 24., szerda, 11:02
„A szatír eredetileg egy képzeletbeli természeti lény, az isten és a bak összetétele, mely az õsi, természetes állapotot kereső vágy szülötte. (…) nem a keresztény, de még csak nem is a harmonikus, kulturált görög világ terméke, hanem eredendõen barbár gyökerű.
Barbársága az elevenséget, az élettel teltséget, az élet bûntudat és morál nélküli feltétlen élvezetét jelenti, ami az erõs nemi jellegben, a hangsúlyozott testiségben kap formát. A szatír alakja (karaktere) alkalmas arra, hogy kulturális kontextusban lehessen felmutatni a lélek által még le nem igázott test sajátságát.”
(Kimlei Katalin: Testvariációk, Ellenfény, 2005/2.)

„A természetet, melyhez még nem nyúlt kutató kéz, amelyen a kultúra még nem tett erõszakot – ezt látta a görög ember a szatírban, s a szatírban nem látta még a majmot. Ellenkezõleg: az ember õsi példánya volt õ, legemelkedettebb és leghevesebb indulatainak kifejezése, õ, a lelkes rajongó, akit elragadtatással tölt el az isten közelléte, õ a résztvevõ, kísérõ, akiben megismétlõdik az isten szenvedése, a természet szíve mélyébõl hirdetõje a bölcsességnek, jelképe a természet nemi mindenhatóságának, melyet a görög ember szent tisztelettel csodált. Fönséges és isteni volt a szatír…” (Nietzsche: A tragédia születése…)

GERGYE KRISZTIÁN TÁRSULATA
a SZATÍR
– kortárs tánc –
A 2005-ben a Trafóban bemutatott azonos címû etûd újraértelmezése és kibontása.
Szereplõk: Gresó Nikoletta, Virág Melinda, Gergye Krisztián – Tárnok Marica, Ágens
Zene: Alfred Schnittke
Ének: Ágens
Jelmez: Béres Móni
Fény: Fogarasi Zoltán
Hang: Boudny Ferenc
Smink, maszk: Károlyi Balázs
Dramaturg: Miklós Melánia
Produkciós asszisztens: Trifonov Dóra

Rendezés, koreográfia, látvány: Gergye Krisztián

Előadás: szeptemben 27.-én és 28.-án a MU Színházban
Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez!
Legyen Ön az első!
Keresés:  KERESÉS
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
A Le Radical (1887. március 19.) san franciscói híre: egy odavaló műbarát megrendelte Párizsból a milói Vénus másolatát. Meg is érkezett, persze kar nélkül. A műbarát beperelte a Central Pacific Companyt kártérítésért.
 
Volt idő, amikor egyes színházak szinte versengtek egymással abban, hogy melyikük tud hosszabb előadást tartani.
Aforizmák
„ Csak egy szót kell a templomban kimondanod, hogy megházasodj, és csak egy nevet álmodban, hogy elválj."
Ismeretlen
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ