BELÉPÉS Regisztráció Elfelejtett jelszó
RSS
Hírlevél:  OK
'Megdöntöm a síkot, levegőbe lógatom a táncosokat'
Dátum: 2005. agusztus 15., hétfő, 12:36
Frenák Pál egy büfében ült mikor találkoztunk. Élénken, éles gesztusokkal beszélgetett pár frissen megismert külföldivel. Ez a lendület egész beszélgetésünk alatt megmaradt.

  Harminckét éve táncolsz. Mennyit jelent ez az idő?

– Ez egy olyan dolog, hogy az ember minél tovább csinálja, minél jobban elmélyül benne, annál jobban megismeri ezt a világot, és annál jobban kikristályosodik a munkájának egy értéke, értékrendszere, stílusa. Én az egyszerűségre, az egyszerű kifejezésmódra törekszem. A célom az, hogy valamilyen formában először magamat értsem meg, aztán a világot, ami körülvesz. Megdöntöm a síkot, levegőbe lógatom a táncosokat, a klasszikusan bezárt színpadi teret megpróbálom megnyitni. A művészet egy örök kísérlet, egy örök kutatói munka.

  Mit jelent koreográfusnak lenni?

– Radikális értelemben a koreográfus nem azért koreográfus, hogy a mozgásrendszert állítsa be. Számomra koreográfus az, aki globálisan képes átlátni a kreációt.

Miért lettél koreográfus?

– Valószínűleg azért, mert egy egészen másfajta kommunikációs rendszerbe nőttem bele, ami egy más megközelítést adott. A szüleim süketnémák, a süketnéma jelrendszer nekem az anyanyelvi kommunikációm volt. Ez egyébként egy lerágott csont, mert a média nagyon szereti ezt a témát.

A testvéreiddel hogyan kommunikáltál?

– Szavakkal. Természetesen az édesanyám jelenlétében egymás közt is a jelrendszert használtuk. De érdekes módon akkor is megértették, amit beszéltünk, amikor verbálisan kommunikáltunk. Egy anya- főleg ha süketnéma- nagyon sokat megért a metakommunikatív jelekből is.

– Hatévesen intézetbe kerültél. Milyen élmények értek ott?

– Akkoriban máshogy nézett ki egy intézet, mint most. Bár nem hinném, hogy ezekre a gyerekekre ma már eléggé odafigyelnek. A 60-as években ez úgy működött, hogy a gyerekek ott voltak egy kupacban, „nomád" körülmények között. Vadócokká váltak, nagyon sokan eltűntek a süllyesztőben, öngyilkosak lettek, vagy börtönben vannak. Nekem sikerült ebből kiemelkednem, feldolgoznom a negatív élményeket. Ezt az ember egy ideig úgy élte meg, mint hátrányt, aztán úgy alakult, hogy a hátrányokból előnyöket formáltam, és a kreatív munkámmal hoztam ezt felszínre.

Milyen meghatározó hatások értek a pályád alatt?

– Magyarországról „magammal vittem" a folklór és a neoklasszikus hatásokat. Aztán a feleségem, aki építész, egy kicsit kinyitotta a szemem a térforma és a kortárs művészet felé. Korábban inkább fizikai felkészültségem volt.

Milyen felkészültség kell még egy táncosnak?

– Az a legkevesebb, hogy egy táncos fizikailag fel van készülve. Nagyon fontos a lelki- és szellemi felkészültség, a nyitottság, a hit, a bizalom és a hűség. Számomra a legnagyobb emberi kvalitás a bizalom és a hűség.

Hogyan működik a társulat?

– A társulatnak vannak állandó tagjai, és vannak, akik bizonyos darabokra szerződnek. Az az érdekes, hogy sokszor nem is én választom őket ki, hanem a művészek keresnek meg engem.

Mennyi időt töltesz a családoddal?

– Ők Párizsban élnek. Van egy 16 éves kislányom. Sajnos nem töltök velük sok időt a munkám miatt, mivel megszállottja vagyok egy kicsit. Egyébként ez nagyon sok problémát okoz. Egy kicsit már én is úgy vagyok ennyi idős koromra, hogy egyensúlyba kell hozni ezeket a dolgokat. De ha az ember a munkáján keresztül megtalálja önmagát, akkor nyilván valami pozitívat tud sugározni, többet tud adni a családjának.

Miket fotózol?

– Mindent ami szembejön velem, és megfog. Nem vagyok fotós. Nagyon sok energiát kaphat egy ember egy tekintet vagy egy arc által. Számomra ez egy emlék, egy lenyomat. Nagyon érdekes, hogy egy ilyen tekintet, mozdulat vagy gesztus képes hatni a következő darabomra.

Hogy érzed magad a Szigeten?

– A sok embertől én fóbiás vagyok, mert akkor elvesztem a talajt a lábam alól. A tömegtől tériszonyom van. Amíg nincs egyéni kapcsolat, addig én nem érzem jól magam sok ember között. Abban a pillanatban amikor megvan ez a személyes kontaktus, már jól tudom magam érezni. Mindenképpen csodálatos dolog, hogy ennyi ember ennyi kultúra találkozik.

– Idén a Sziget co-produkciós partner. Ez mennyit segített?

– Mindenképpen nagyon sokat segített. Én úgy gondolom, nagyon szép dolog, hogy a Sziget co-produkciós partnerként támogat egy darabot. Számomra lehetővé tette, hogy meg tudjam alkotni a művemet, aztán be tudjam mutatni.

Sztancs Mira

Forrás: szinhaz.hu

Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez!
Legyen Ön az első!
Keresés:  KERESÉS
alma: csak szólok, hogy...
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
Joséphine Baker világhírű revücsillag élete utolsó heteiben, 68 évesen is is korát meghazudtoló frissességgel szerepelt Európa színpadjain.
 
A XIX. század végén a lengyel komponista és zongoraművész, Moritz Moszkowski Bécs utcáin sétálgatott a Rimszkij-Korszakov-tanítvány Alekszandr Glazunov társaságában.
Aforizmák
„A gonosz győzelméhez csak annyi kell, hogy a jó emberek ne tegyenek semmit."
Edmund Burke
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ