A transzszibériai expresszen jött a világra a Bajkál-tó közelében. Az akaratos és lobbanékony fiúnak már kiskorában az volt a kedvenc szórakozása, hogy székről székre ugrált a zene ritmusára. A tatár család nagyon szegény volt, Nurejevet állandóan csúfolták, hogy nővére kabátjában jár iskolába, s táncmániája miatt tanulmányi eredményei sem voltak fényesek. Végül mégis bekerült az ufai operaházba statisztának, s - bár a balettel későn, tizenévesen kezdett foglalkozni - 1955-ben felvették a leningrádi főiskolára.

1958-ban a Kirov Színház rögtön szólótáncosként szerződtette. Nurejev később sem táncolt soha balettkarban, ezt korábban csak Nyizsinszkijnek engedték meg. Hiába ünnepelték, ő mégis nehezen viselte, hogy állandó felügyelet alá került, külföldiekkel nem érintkezhetett, s három év alatt csak háromszor táncolhatott Leningrádon kívül.

1961-ben francia kérésre bekerült a Kirov párizsi turnéra utazó együttesébe, s a lehetőséget kihasználva disszidált. A történetet még filmen is feldolgozták, a fennkölt változat szerint politikai okok miatt, életét kockáztatva döntött a maradás mellett. Nemrég előkerült dokumentumok szerint azonban a homoszexualitását soha nem titkoló Nurejev egy ifjú német táncos kedvéért szökött meg. Otthon maradt anyját csak 1988-ban látogathatta meg, a következő évben pedig már Leningrádban is fellépett.

Rövid párizsi tartózkodás után Koppenhágába költözött, majd 1962-ben meghódította a londoni közönséget is. Margot Fonteyn az ő kedvéért nem akasztotta még szögre a balettcipőt, kettősük még húsz évig kápráztatta el a világot. Nurejev mindenhol megtöltötte a nézőteret (1964-ben Bécsben 89-szer tapsolták a függöny elé), baráti kapcsolatokat ápolt Jacqueline Kennedyvel, II. Erzsébet brit királynővel és a Rothschild-családdal is.

A kiváló technikájú és rendkívüli előadókészséggel megáldott művész szédületes karriert futott be táncosként és koreográfusként is. Nemcsak a klasszikus balettban alkotott maradandót, de fellépett modern darabokban is, sokat tett a klasszikus és a modern tánc közti határok elmosódásáért. Táncosainak addig ismeretlen táncnyelvet kellett elsajátítaniuk, s még öltözetükben is újított, vékony, testszínű trikókat adott rájuk. Életének utolsó fellépése 1992-ben a Magyar Állami Operaházban a Cristoforo című balettben volt. A róla elnevezett balettversenyt, amelynek helyszínéül maga választotta Budapestet, a napokban immár ötödik alkalommal rendezték meg.

Több filmben is szerepelt, Herbert von Karajan biztatására karmesterként is fellépett. Bár a francia fővárost tekintette otthonának, 1983-89 között a párizsi opera balettigazgatója, 1993-ig koreográfusa volt, 1982-ben osztrák állampolgárságot kapott. A világ leggazdagabb balett-táncosa több házat tartott fenn, vagyona jelentős részét antik bútorokra és szőnyegekre költötte.

Rudolf Nurejev 1993. január 6-án halt meg AIDS-betegségben. A Párizs közeli orosz temetőben helyezték örök nyugalomra, ahol többek közt Andrej Tarkovszkij is nyugszik, temetésén Bach és Csajkovszkij zenéje mellett öt nyelven hangzottak el költemények.

(MTI-Panoráma - Perge Zita, Sajtóadatbank)