Egy rendkívül gyakran foglalkoztatott szinkronszínészünk, aki stúdióról stúdióra, egyik felvételről a másikra rohant, az utolsó pillanatban beesett az éppen következő produkcióra. Meghallgatta a rendezőt, hogy hányadik tekercs, és mi a filmbeli szereplő neve, akinek a hangját kölcsönzi, majd rá sem nézve a monitorra, elhaló hangon már nyöszörgött is: – Vizet! Vizet! – Kiváló – állította le a rendező –, de ha a kivetítőt is figyelnéd, akkor tudnád, hogy a figura nem szomjazik, hanem ég a haja...