– Hogy a tojás? – kérdi Latabár.
– Két forint.
– Friss?
– Reggel szedtük a tyúkok alól. – bizonykodik az asszonyság.
– Feltörhetem? – emel ki egy tojást a kaskából Rodolfo. – Megfizetem az árát, csak megnézném, mennyire frissek.
– Hát, ha megfizeti – vonogatja vállát sértetten a jóasszony –, feltörheti mindet, az egész szakajtóval…

Rodolfo elkér egy cseréptálkát, koccan a tojás héja, s – uramfia! – a színtelen fehérje s az aranyló sárgája közül valami a tálkára csörren. Egy ötforintos! Valódi ötforintos.
A bűvész és a komikus remekül összejátszanak.

– Szabad még egy tojást? – szólal meg mohón Rodolfo, s már töri is a másodikat. Abból is kipottyan egy ötforintos, s ekkor már kérdezés nélkül nyúl a harmadikért.

A tojásárus néni elképedve bámulja a varázslatot. Azután, mikor a harmadik tojásból is kikél az ötforintos, és Latabár Kálmán már húzza a tárcáját, hogy két forintjával az egész kosár öt forintosokat fialó tojást megvegye – hevesen tiltakozni kezd:

– Nem eladó! Azt a hármat se kell kifizetni, csak az ötforintosokat adják ide belőle…Szentséges szűzmária, atyaúrísten, de nagy csodát tettél velem...

Forrás: Békés István: Legújabb magyar anekdotakincs