Karinthy Cini mesélte, hogy Déry Tiborral utaztak a vonaton, könyököltek az ablakban. Egyszer csak a távolban feltűnt egy kis tanya. Csend és békesség volt körülötte, petróleumlámpa pislákolt az ablakban. Akkor Déry azt mondta: Látod, Cini, milyen furcsa a világ! Mi nézzük a távolban azt a kis tanyát, s azt mondjuk, ott lakik a boldogság. Azok kinéznek az ablakon, látják, ahogy az éjszakában elrobog a kivilágított expresszvonat, és azt mondják: ott lakik a boldogság. Elmeséltem Lukácséknak.
- No, hol lakik a boldogság?
- Itt! - vágta rá Ernő. - A vonat csak menjen.                                 Karinthy Cini és Déry Tibor történetének folytatása is van. Évekkel később ismét együtt utaztak a vonaton, megint ott könyököltek az ablakban, és ismét föltűnt a távolból egy tanya. De ezúttal az ugratás kedvéért Cini kezdte el mondani: Mit szólsz hozzá Tibor, milyen furcsa a világ, ha innen nézzük, ott lakik a boldogság, onnan nézik, itt lakik a boldogság... Déry ránézett, és csak ennyit mondott: – Cini, akinek ilyen szép gondolatai vannak, az miért ír olyan rossz könyveket?