A show felszerelését 16 kamionnal szállítják városról városra, a produkcióval közel 2500 jelmez utazik, de speciális színpadi elemek és erősítőgépek tartoznak hozzá. Az akrobatáknak a színpad mögött közvetlenül külön bemelegítő helyiséget rendeztek be trapézzal, rudakkal, gyűrűkkel, futógépekkel és tornaszőnyeggel, hogy minden alkalommal tökéletes fizikai állapotban léphessenek színpadra. Mivel az előadáson az emberi teljesítőképesség határait feszegetik, ráadásul 99 százalékban nem használnak biztosítóköteleket sem, így egy speciális sportorvos is folyamatosan készenlétben áll a színfalak mögött.

A társulat kéri a nézőket, hogy a fényképezőgépek és a vaku használatát mellőzzék, hiszen az kifejezetten veszélyezteti az artisták biztonságát és koncentrációját. A biztonsági emberek már a kapuknál szűrik a fényképezőgépeket, ha valaki mégis fotózna az előadás alatt, azt a teremből kikísérik.

A Saltimbanco a kanadai Cirque du Soleil (Napcirkusz) legrégebben futó és leglátványosabb showműsora. Elnevezése a "saltare in banco" kifejezésből ered, amelynek jelentése "ugrás a színpadra". Az előadás, amelyet a nagyvárosok felépítése és lakóinak sokszínűsége inspirált, határozott képekkel és karakterekkel viszi utazásra a nézőket egy álomvilágba.

A Saltimbancót először 1992-ben mutatták be Montrealban, az ezt követő tizennégy évnyi sátras turné ideje alatt mintegy 9,5 millió néző látta. 2007-ben átgondolták és felújították az előadást: ezáltal nagyobb méretű, újszerű hang- és fényhatásokat felvonultató akrobatikus arénashow vált belőle. Óriási, több mint hétszáz négyzetméteres, félköríves színpadon játszódik, az aréna teljes magasságában légtornászok, zsonglőrök és rúdakrobaták játszanak.

(MTI)