1911 májusának idusán a legmélyebb Józsefváros egyik sikátorában, a Nagy Fuvaros utcában még Gross Rezsőként jött világra egy kereskedő zsidó család gyermekeként. Nevét később Gácsra magyarosította. Testvérei közül ő volt a legvisszahúzódóbb. Az iskoláit anyagi okok miatt korán abba hagyni kényszerült - 4 elemi - 4 polgári jutott neki csak -, pálinkamérést vezető apja nem tudta tovább taníttatni. De Rezső olyat kapott az élettől kárpótlásként, ami bőven túlszárnyalta az elmaradt diplomák lehetőségeit.
Egy fuldokló kínai gyöngyárust mentett ki a Dunából 13 évesen, és a jóember életéért cserében hálából dunai kavicsokkal tanította meg ügyeskedni. Ezt a friss, hősiességgel szerzett tudását a grundon sokszor előadta csodálkozó haverjainak is, és itt figyelt fel rá a kor ismert egyénisége e szakmában, Odry Zoárd. Ez a csodálatos véletlen tehát - maga a sztori is megérne egy misét - kirángatta az egyhangú, 14 éves kora óta úriszabónál töltött inaséveiből. A tehetséges és mindenre nyitott fiút Zoárd úr mesterként és impresszárióként is szárnyai alá vette a huszas évektől kezdve. 18 éves korától vele együtt kezdte meg fellépéseit a fiatal művész a bohém Pest és a gazdag Buda sok klubjában, szakmai egyletében, baráti körében. Híre hamar messze szállt, pokolian ügyes keze, elegáns megjelenése - jellegzetes angol bajuszkája gondosan ápolt úriember imidzse része volt -, közvetlen természete és hallatlan profizmusa csak úgy vonzotta nézőket egészen 1987-ben bekövetkezett haláláig...
Már akkor, fiatal éveiben rájött, hogy az ütős reklám mennyire eladja magát az embert is, így hírverésként kialakította jellegzetes trükkjeit a zsilettevéstől a horroros ujjlevágáson át a közönség személyes tárgyait elcsóró (persze nagy nevetés közben vissza is adó) tolvajfogásokig. Ezekkel aztán mindig élt is, óriási sikert elérve. 1931 januárjában a Royal Orfeumban tartott ovációs estjével végre felvételt nyert a Magyar Artisták Egyesületébe, ahová egy évvel azelőtt még nem akarták felvenni. Utána már a legnagyobb mulatók versengtek érte, mint a Moulin Rouge - ahol rendszeresen fellépett barátaival: Latabárékkal, Alfonzóval, Halmai Imrével, a híres humoristával, Feleki Kamillal - vele szemben az Arizona, az Alpesi Falu is sokszor foglalkoztatta. (A korszak nagy idolját, Karády Katalin is kísérte többször - igaz már a háború után.) Egy idő után kivált a baráti csapatból, hogy önálló teammel járja be a világot Bulgáriától Egyiptomig. Amikor itthon volt, sokáig a Royal Orfeum biztosított számára állandó színpadot és fellépési lehetőséget.
A háború - melybe beletartozott, a wikit idézem: "Egy kényszerű monori tartózkodás" is - után megint a közönségé lett Rodolfó, akinek művésznevét első mestere alkotta anno sikerei kezdetén Rodolfo Grosso-nak. Újra összeállt a régi baráti társaság: Alfonzó, Latabár-fivérek és ő, ezzel a brigáddal kezdett haknizni szerte az országban. Az Állami Artista Akadémia később Állami Artista Iskola tanára is lett, sőt 1960-tól ott ült a vizsgabizottságukban is. Sokat járt vendégszerepelni a Szovjetunióba de később lehetőséget nyert Párizsba, Londonba, Luxemburgba, Brüsszelbe és szinte hazajáróként Zürichbe fellépni. Mivel Kádárék is tisztelték senkivel össze nem mérhető tudását és csillogó-népszerű műsorait, megkapta az Érdemes és Kiváló Művész címet és a SZOT-díjat is. A MACIVA (Magyar Cirkusz és Varieté Vállalat) alkalmazásában sokat tett a Fővárosi Nagycirkusz helyreállításáért.Tévében is gyakran szerepelt, hisz uralta a képernyőt: utánozhatatlan trükkjei mindenhol éltek és hatottak.
Ezekből is érződik azonnali kontaktustermtő képesége, bűbájjal fedett profizmusa, eleganciája, humora.
Nyugdíjasként is folyton, órákat gyakorolt, nem hitt másban, mint a kemény munkában. „Az a művész, aki meg van magával elégedve, az nem művész többé. Az meghalt.” - hirdette. 1000 bűvésztrükköt bármikor képes volt színpadképesen előadni. Halála előtt egy évvel még fellépett a Mikroszkóp Színpadon.
Feleségét, Nádor Olgát 1935-ben vette nőül, példamutató házasságban éltek fél évszázadon keresztül. Lányuk, Judit - műfordító - ugyanezt a magánéleti vonalat viszi tovább hasonlóan harmonikus kapcsolatban Gálvölgyi Jánossal hosszú évtizedek óta. Legyünk rá büszkék centenáriumán, hisz minden idők egyik legnagyobb bűvésze és - csupán színpadi!! - zsebtolvaja volt Rodolfo mester, aki nemcsak kezével, de egész személyiségével bűvölte el a világot.
Szász Judit
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be! |
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez! Legyen Ön az első! |