A Fővárosi Nagycirkusz igazgatója optimista, hiszen napjainkban is tömegek csodálják a porond csillagait.

A pesti Városliget peremén a gyerekek paradicsoma épült ki, sok évtizeddel ezelőtt. Ott az Állatkert, a hajdani vurstli, amely Angolparkká, majd Vidám Parkká keresztelve és fejlesztve csalogatja a fiatalokat, s a kettő között a Fővárosi Nagycirkusz, bohócokkal, artistákkal és vakmerő állatidomárokkal. Vajon meg tud-e birkózni korunk technikai csodáinak kínálatával, a televízió és a számítógép, a videó,a dvd és a játékprogramok kényelmesen élvezhető konkurenciájával? Kristóf István Érdemes művésszel, az intézményt tizenhét év óta irányító igazgatóval erről beszélgetünk.

- Cirkuszkocsiban születtem. Nagyapám, dédnagyapám is cirkuszos volt, s a feleségem és a fiam is artista. Légtornász voltam magam is. Dolgoztam itthon és külföldön szép sikerrel. Itt telt és telik az életem - bizonyítja illetékességét a válaszadásra a Fővárosi Nagycirkusz igazgatója.

A cirkusz, mint minden más műfaj, keresi az újat. Napjainkban már nem lehet csak olyan produkciókkal sikereket elérni, mint fél évszázada. Megváltoztak a nézési szokások. A tévé és számítógépek képernyőin látottak hatásától a mai gyerekeknek megváltozott a látásmódjuk is. A cirkusznak követnie kell ezeket az igényeket. Már a cirkuszművész-képzésben is egyre nagyobb hangsúlyt kap az előadómód, a színészi játék és a tánckultúra. Nemcsak a hat buzogány, és a tíz karika dobásmódjait sajátítják el a fiatalok az oktatás alatt, hanem azt is, hogyan használják a különböző show-elemeket a manézsban. A cirkusznak is ugyanúgy fejlődnie kell, hogy a közönség vonzónak találja a produkciókat.

- Jelenleg a Fesztivál plusssz… produkció előadásait láthatja a közönség, amelynek számait az év elején nálunk rendezett 6. Nemzetközi Cirkuszfesztivál díjnyertes produkcióiból válogattuk. Fellépnek a remek magyar művészeken kívül a kínai különleges egyensúlyozók, a két Bobrov, a marokkói ugrócsoport, de láthatunk lámákat, medvéket és még idomított macskákat is - újságolja Kristóf István és magyarázatként még hozzáteszi: - Mi nem felnőtt és gyermekműsort csinálunk, hanem olyant, amely felnőtt és gyermek nézőt egyaránt vonz. Én úgy fogalmaztam ezt: családcentrikusak vagyunk. Legyen felnőttnek és gyermeknek közös az élmény. Ez jellemzi a mostani, és ugyanez az áprilistól nyár végéig látható műsort, amely az olasz Medrano cirkusz fellépése lesz. Kivételes élményt igérhetek! Negyvenhat artista jön és a hozzájuk tartozó álltok: hét tigris, dromedárok, lovak. A műsor érdekessége, hogy egy mesejátékot is előadnak, természetesen a cirkuszművészet eszközeivel. A közönség Aladdin történetét láthatja csodálatos kosztümökben, remek légtornász produkciókkal, sok-sok állat közreműködésével és az egész műsorban érvényesül a humor, az olaszos temperamentum, a mediterrán hangulat. Ami most a feladatunk, hogy megfelelő zenekart szerezzünk - s mivel itt valódi történet elevenedik meg, akár egy színházban -, az elhangzó szövegeket le kell fordíttatnunk és hozzá megfelelő előadókat kell meghívnunk.

- Egy ilyen sok szereplős vendégprodukció az itthoniaktól is sokat követel….

- Megnyugtató, hogy remek szakembereink vannak. A hét porondosunk mindegyike már több mint tíz éve dolgozik itt, s nagyon értik, nagyon tudják a szakmát. Ugyanígy felkészült szakemberek a világosítók is. Most már hatvan intelligens lámpával dolgozunk. Komoly fény- és hangtechnika működik nálunk, amelynek működtetése, tudást, pontosságot és felkészültséget követel. Minden előadásunk élő produkció, hiszen a közönség ott ül a nézőtéren. Mi tehát semmit nem tehetünk el holnapra, s ugyanígy, előre sem tudunk megoldani semmit. Mindennek abban a pillanatban kell megfelelően működnie.

- A Fővárosi Nagycirkusz épületelődjét Wulff Ede állíttatta 1891-ben, a jelenlegi épület 1971-ben nyitotta meg kapuit. Akkor modernnek számított...

- Már eljárt felette az idő. A legnagyobb álmom, hogy megéljem felújítását. Azért kezdtünk a fesztiválszervezésbe is, hogy felhívjuk magunkra a figyelmet. Az akkori tervezők sok mindent nem vettek még figyelembe, ami mára már elengedhetetlen követelmény lett, alapfeltétel. Ma a lehetőségeink szűkre szabják, hogy milyen produkciókat fogadhatunk. Évente háromszázötven előadást tartunk, s a nézőszámunk meghaladja a háromszázezret. A fesztivál sikere is bebizonyította, hogy Magyarországnak nagy múltú és eredményes a cirkuszkultúrája. Ez az épület nemcsak a budapestieké. A jegyeladásokból tudom, hogy Miskolcról, Sopronból is rendelnek jegyeket nálunk. Örülök annak, hogy a színházépületek sorra megújulnak. Remélem, rólunk sem feledkeznek meg.

Józsa Ágnes (MTI)