Meghalt Imamura Sohei
Dátum: 2006. május 30., kedd, 11:53
Hetvenkilenc éves korában, keddenTokióban elhunyt Imamura Sohei, neves japán filmrendező, aki olyan képet festett filmjeiben Japánról, az évszázadok óta meggyökeresedett szokásokról és társadalmi beidegzõdésekrõl, amelyek merőben mások voltak a jól ismerteknél.

Imamura, aki egyike volt azon keveseknek, akik kétszer is elnyerték a cannes-i filmfesztivál Aranypálmáját, 1926-ban született Tokióban. Pályájának elején olyan nagy mesterek mellett dolgozott, mint Odzu Jaszuhiro, az Utazás Tokióba, vagy Kobajasi Maszaki, a Harakiri rendezõje. Az 1960-as években indult japán „új hullám" egyik legjelesebb képviselõjének tartották, de már 1958-ban ismertté vált az Ellopott vágy című filmjével, amelyben expresszionista-groteszk stílusban szembesítette a nézõket a japán társadalom örökre rögzültnek tűnõ konzervativizmusával.

Ez a kíméletlen, hazája erkölcsi felfogásával szembeni már-már gátlástalan szemlélet jellemezte késõbbi munkáit, amelyek közül A háború utáni történet egy bárhölgy szemével (1970), a gyereklány prostituált történetét feldolgozó, annak idején nálunk is bemutatott Szandakan 8 (1975), az Enyém a bosszú (1979), és a pornográfia határát súroló Miért ne? (1981) vált Nyugaton is ismertté.

Miután állandó anyagi gondjai voltak, Imamura 1983-ban filmiskolát hozott létre, és ennek segítségével alkotta meg Fukudzava Sicsiro novelláiból készült döbbenetes hatású, naturalizmustól sem mentes filmjét, a Narajama balladáját, amelyet Cannes-ban Aranypálmával jutalmaztak.

A kegyetlen õsi szokás, az öregeknek egy kopár hegyre való felvitele már 25 évvel korábban is megihlette õt, akkor a japán tradicionális kabuki színház eszközeivel készített belõle filmet. E film férfi fõszereplõjeként vált nemzetközi sztárrá kedvenc színésze, Ogata Ken. Tizennégy évvel késõbb újra Imamurának ítélték az egyik legnagyobb európai fesztivál fõdíját A tű című filmjéért, amely egy szerelmi gyilkosság elkövetõjének tragédiája. Közben még olyan sokkoló művet is készített, mint a Fekete esõ (1989), amely a hirosimai atomtámadás következményeit mutatta be a maga kendõzetlen stílusában. 2002-ben egyike volt azoknak a rendezõknek, akik egy-egy epizóddal hozzájárultak a New York-i terrortámadás emlékére készült 11-09-01 című nemzetközi filmalkotáshoz.

Ez volt az utolsó filmje. Imamura Soheivel májrák végzett.

(MTI-Panoráma)


Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez!
Legyen Ön az első!
Keresés:  KERESÉS
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
Egy ragyogó filmötlet megírása kapcsán szóba került egy ismert író neve.
 
J. S. Bach rajongott az orgonákért. Amikor eljátszotta legújabb műveit a hangszeren, hallgatósága mindig álmélkodva figyelte a mester virtuóz technikáját.
Aforizmák
„ A férfi mindig egyidős a nővel, akit szeret."
Pablo Picasso
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ