Sabina Guzzanti olasz színésznő és filmrendező ugyanis szatirikus dokumentumfilmjében az olasz kormányfőnek a l'aquila-i földrengés után tanúsított viselkedésén élcelődik. Az abruzzói várost tavaly április 16-án érte a természeti csapás, amely közel háromszáz ember életét követelte, és több mint 50 ezret tett földönfutóvá. A film azt állítja, hogy Berlusconi csupán népszerűségének növeléséhez használta fel a város újjáépítését.

Michael Moore amerikai rendezőhöz hasonlóan Guzzanti is a dokumentumfilm eszközeit használja arra, hogy bírálja hazája kormányának földrengés utáni válságintézkedéseit.

"Nem vagyok diktátor. Érdemes megnézni, miként ábrázolnak engem a televízióban: a kormány és a miniszterelnök elleni támadásokkal van tele" - idézte Berlusconit az olasz média csütörtökön. A kormányfő hozzátette: az ellene indított támadások csak Olaszország hírnevének ártanak.

A filmet, amelyet a Cannes-i Filmfesztiválon versenyen kívül mutatnak, Sandro Bondi olasz kulturális miniszter is bírálta, aki a dokumentumfilm elleni tiltakozásként el sem megy a filmfesztiválra. "Ez egy propagandafilm, amely L'Aquila lakóinak szenvedését használja fel politikai harcához. Nem utazom Cannes-ba, hogy egy olyan alkotást méltassak, amely "művészi értékként" Olaszországot és az olaszokat gúnyolja" - írta Bondi az Il Giornale című jobboldali napilapban csütörtökön megjelent nyílt levelében.

A kulturális miniszter hozzátette: "Vannak minőségi olasz filmek, amelyek tehetségesen ábrázolják országunk érzelmeit és ellentmondásait. Vannak azonban olyanok is, amelyek csak dühöt, cinizmust és arroganciát képesek kifejezni".

Beppe Giulietti ellenzéki politikus védelmébe vette a Draquilát: "Nem értjük, miért aggódik a kormány emiatt a film miatt. Nyilvánvaló, hogy Guzzanti nagyon kényes pontra tapintott".

Guzzanti a filmet az olaszországi tekintélyelvű változások kritikájának tartja.