Tóth Klára a könyvbemutatón elmondta: A magyar dokumentumfilm és a média 1992-2010 alcímet viselő kötet szubjektív áttekintést nyújt. Inkább publicista, mint filmkritikusi attitűddel írott cikkekről van szó - tette hozzá.

Mint mondta, a könyv címe arra utal, hogy az országnak az a képe, amely a dokumentumfilmekben látható, nem igazán látszik a mai "virtuális valóságot dömpingelő" médiában. Van egy Magyarország, amelyet mutat a televízió, és van az a Magyarország, az a láthatatlan, amely a dokumentumfilmek javából ismerhető meg igazán - mutatott rá.

Szólt arról, hogy például rengeteg cigánysággal foglalkozó dokumentumfilm készül, de ezek nem jutnak el azokhoz, akik a döntéseket hozzák. Hozzáfűzte: nagy álma volt egy parlamenti filmklub elindítása.

Gróh Gáspár irodalomtörténész, a kötet szerkesztője elmondta, hogy A láthatatlan ország Tóth Klárának a Magyar Szemle című folyóiratban megjelent, döntően a dokumentumfilmekről szóló kritikáinak gyűjteménye.

Beszélt arról, hogy az elmúlt 40 évben a dokumentumfilm mint filmes szociográfia betöltött egy fontos küldetést, de az elmúlt 20-25 évben elvesztette valódi húzóerejét. Ugyan még elkészülnek a nagyszerű filmalkotások, de a közönség számára nem hozzáférhetőek - mutatott rá.

Kodolányi Gyula, író-költő, a Magyar Szemle főszerkesztője úgy vélte: a magyar értelmiségnek ki kell harcolnia, hogy a közszolgálati csatornákon megfelelő időben rendszeresen adjanak dokumentumfilmeket. Jó volna létrehozni egy dokumentumfilmeket vetítő csatornát is - tette hozzá.