Xavier Durringer ötödik filmjéről a cannes-i bemutató előtt gyakorlatilag semmi nem szivárgott ki a sajtóba, s ezért a francia elnöki hivatal is némi aggodalommal várta az alkotást, amely Nicolas Sarkozy 2002 és 2007 közötti politikai pályafutását dolgozza fel. A délelőtti sajtóvetítés után azonban az újságírók úgy vélték: az államfő megnyugodhat, mert a film Sarkozyről összetett, de nagyon is emberi portrét rajzol fel.

"Egy ultra-realista, tényszerű elemzés volt a kiindulópont. Szó sem volt arról, hogy pamfletet, szatírát vagy politikailag elfogult filmet csináljunk" - hangsúlyozta a rendező cannes-i sajtótájékoztatóján.

A hódítás Nicolas Sarkozy dicsőséges meneteléséről szól a hatalomba, amelynek során fokozatosan vesztette el feleségét, Céciliát, akivel húsz éve elválaszthatatlan párt alkottak. A választási győzelem Sarkozynek élete legnagyobb szerelmi kudarca is egyben.

Az első jelenettől kezdve - amely Sarkozy elnökké választásának (2007. május 6.) reggelén kezdődik - a néző megérti: Franciaország új elnökének a legnagyobb kihívást a hatalomban azt jelenti, hogy ezentúl egyedül, addigi legfőbb tanácsadója, azaz a felesége nélkül kell majd politizálnia.

A 2002 és 2007 közötti legfőbb francia belpolitikai eseményeket, a népszavazást az európai alkotmányról, a 2005-ös külvárosi zavargásokat, a Clearstream-botrányt vagy a diáktüntetéseket csak néhány pillanatra érinti a film. A rendező inkább azt mutatja be, hogy a politika csak ürügyként szolgál a cinikus duó, az előző államfő - a szintén jobboldali - Jacques Chirac és a jobbkezének számító Dominique de Villepin, valamint a mindenkinél agyafúrtabb Nicolas Sarkozy közötti hatalmi harchoz, egymás leszámolására.

A film alapvetően egy Franciaországban újfajta politikus portréját rajzolja meg. Egy impulzív, nyíltan hatalomvágyó, de emberi, azaz egy összetett politikusét, aki mindenkinél gyorsabban tudja megváltoztatni meggyőződését a népszerűsége megtartása érdekében. És aki kiválóan bánik a médiával.

A francia elnököt Denis Podalydes alakítja. Az egyik legjelentősebb francia színházi társulat, a Comédie Francaise sztárja a legapróbb részletekig, szinte bábszerűen utánozza Sarkozyt, megjelenésében, járásban és hanghordozásban egyaránt. Hasonlóan a többi kiváló alakításához.

A megtörtént eseményekhez végig hű történet ténybeli revelációkkal nem szolgál. A film újdonsága elsősorban az, hogy Franciaországban először készült játékfilm a mai belpolitikai helyzetről, amely elérte a cannes-i filmfesztivált is. "A politikusok valójában mind szexuális állatok" - mondja Sarkozy egy újságírónőnek a film egyik jelenetében, amelyet a Dominique Strauss-Kahn francia IMF-vezér letartóztatási ügyére asszociáló közönség a sajtóvetítésen hatalmas tapssal kísért nevetéssel fogadott.

(MTI)