A dán film Dick (Jamie Bell - Billy Elliot), a magányos fiatalember története, aki Estherslope-ban, egy szegény, dél-kelet-amerikai bányászvárosban él. Amikor Dick egy nap véletlenül egy kis pisztolyt talál, pacifista nézetei ellenére, különös vonzódást kezd érezni a fegyver iránt. Újonnan szerzett társával együtt rövidesen meggyőzi a város más fiatal számkivetettjeit is, hogy csatlakozzanak hozzá abban a titkos klubban, amelynek Dick a The Dandies nevet adja. De persze mi már jól ismerjük a szabályt: ahol egy pisztoly van, ott annak egyszer el kell sülnie.

Itt sincsen ez másként. Csak a banális és elképesztően naiv helyzetek sodrása az, ami egyedi és elgondolkodtató ebben a történetmesélésben. Ahol magányos fiatalok találják meg boldogságukat egy kis halálosztó eszköz segítségével. S a pisztolyok helyettesítik az életükben a valódi emberi kapcsolatot, az igaz szerelmet. Ezek után nem is meglepő, hogy házasságra is lépnek fegyvereikkel.

Szerelem és halál, ölés és ölelés. Ezekkel a szópárokkal lehetne legjobban kifejezni a Lars von Trier forgatókönyvéből készült mozi fő vonulatát. Ahol az emberi kapcsolatokat a tárgyakkal való szenvedélyes viszony váltja föl. Ahol az értelmetlen életet még értelmetlenebb halál helyettesíti. Ahol egy fiatal fiú életének legutolsó – és talán legboldogabb – pillanata lesz, amikor szerelme, vagyis fegyvere által hal meg. Ő hatol be a testébe, őt fogadja magába legmélyebben és legutoljára a még élő hús.

Szerelem és halál, ölés és ölelés. Végzetes párok, végzetes szerelmek. – Amelyek némán figyelmeztetnek.

                                                                                             ange
Forgalmazza: az SPI International