Hát, jelenthetem, hogy egy igen túlírt történetet – tele fölösleges cselekményszálakkal, sehova nem vezető eseményekkel –, jó zenét és persze jó nagy adag Penélope Cruz-t. Mert tény és való, a film mintha az időközben Tom Cruise-tól szerencsére elszakadt színésznőre épült volna. Ami önmagában nem baj, pláne, hogy a spanyol szépség saját anyanyelvén játszva sokkal meggyőzőbb, mint például a szánalmasra sikeredett amerikai remake-ben, a Vanilia égboltban, ex-kedvese, Tom oldalán. S szerencsére Cruzt csupa kiváló spanyol színésznő veszi körül a vásznon. De ez sajnos még nem elég ahhoz, hogy egy igazán jó film kerekedjen. Mert ahhoz nem ártana a jól adagolt és megírt sztori is.

  

Nos, a Volver című mozi cselekményének leírása több oldalnyi felületet venne igénybe, és igazolni látszik azt az állítást, miszerint egy jó mű tartalma egy mondatban összefoglalható. És talán ez a film legnagyobb baja; az értelmetlenül túlírt történet, az eldöntetlen hangsúlyok. A hangulat maga kellemes, néha humoros, néha szomorú, néha már-már komédiába hajló – a valóság és a mítoszok mezsgyéjén ingadozva.

  

Mindamellett olyan remek színészeket láthatunk, mint például A belső tenger című, kitűnő filmből ismert Lola Dueńas, vagy a már sok korábbi Almodóvar moziban remeklő Carmen Maura. No és persze Penélope Cruz, aki először az Eleven húsban, egy kis epizódszerepben tűnt fel Almodóvar kamerája előtt, majd sokkal komolyabb feladatot kapott a Mindent anyámról-ban, amivel a tengerentúlon is berobbant – egyenesen Cruise ágyáig. S most itt a Volver, ami az ő jutalomjátéka, ahol érdekes, izgalmas, vibráló és földúsult kebleit is megcsodálhatjuk még akkor is, amikor csak mosogat.

  

Almodóvar ebben a mozijában, aminek címe visszatérést jelent, visszatért a nőkhöz, az anyákhoz, az asszonysorsokhoz. Filmje róluk, hozzájuk beszél. Kár, hogy ez a visszatérés csak közepesre sikeredett. 

                                                                                         knokk

Forgalmazza: a Budapest Film
Fotók: Budapest Film