A Cannes-i Filmfesztivál a velencei és a berlini mellett a vén kontinens legrangosabb filmszemléje, amelyet 1946 óta szinte minden évben megtartottak. A francia kezdeményezés alapgondolata az 1937-es párizsi világkiállításon született meg, ahol - a francia Mezõgazdasági Minisztérium szervezésében - filmpályázat is szerepelt a programban. A rendezõk szándéka nyilvánvaló volt: a velencei és a brüsszeli filmfesztivál ellenpontjaként francia konkurenciát kívántak teremteni a mozgókép világszínházában.

1939. szeptemberében már rendeztek ugyan egy filmfesztivált Cannes-ban, de akkor a folytatás lehetõségét elsöpörte, hogy megkezdõdött a második világháború, 1948 és 1950 között pedig pénzszűke miatt maradt el a seregszemle. Az 1968-as diákzavargások idején pedig félbeszakadt a fesztivál. 1951-tõl az állandó szeptemberi idõpontot áprilisra módosították, napjainkban viszont májusban rendezik az immár 30 ezer hivatásos filmes - forgalmazók, producerek, rendezõk, színészek, technikai szakemberek és médiamunkások - mértékadó nemzetközi találkozóját. A mind népesebbé és rangosabbá váló seregszemle a 60-as évekre vált igazán híressé a filmesek körében. A rendezvény mottója a jeles francia írástudó, Jean Cocteau következõ gondolata: „A fesztivál egy politikamentes senkiföldje, egy mikrokozmosz, amivé abban az esetben válhatna a világ, ha az emberek közvetlen kapcsolatokra és egy közös nyelv használatára lennének képesek."

A Cannes-ban bemutatott filmek hét fõ kategóriája: versenykategória, versenyen kívül bemutatott filmek, saját nézõpont (un certain regard) szerint kialakított kategória (a hivatalos műsor versenyen kívüli programja), fõiskolás filmek (cinéfondation) 1998 óta, kritikusok válogatása, rendezõi válogatás, végül pedig a filmpiac kasszasikere és nézõszáma által kiemelt mozi (marche du film). A versenyszekció mezõnyében évrõl évre körülbelül 20 film mérettetik meg a fesztiválon.

A legjobb filmnek járó Palme d'Or (Arany Pálma) díjat elõször 1955-ben ítélték oda az amerikai Delbert Mann Marty című filmjének. 1979-óta kiosztják a legjobb elsõfilmesnek járó Camera d'Or (Arany Kamera) díjat. Cannes díjnyertes filmjei közül egyik-másik azóta kihullott az idõk rostáján, de jellemzõbb, hogy az Arany Pálmával díjazott alkotások között a filmművészet olyan örökbecsű remekei szerepelnek, mint - csak néhányat kiragadva a sorból - a Róma, nyílt város (1946), a Csoda Milánóban (1951), A félelem bére (1953), a Szállnak a darvak (1958), az Édes élet (1960), a Sacco és Vanzetti (1971), A taxisofõr (1976), A zongorista (2002), a Fahrenheit 9/11 (2004).

Négynél többször csupán három ország filmipara nyerte el a rangos trófeát - Amerikának 18, Olaszországnak 12, az Egyesült Királyság flmeseinek 8 Arany Pálma jutott idáig. Az egykori szocialista világból csehszlovák, szovjet, lengyel és jugoszláv filmet méltatott fõdíjra a zsűri a hat évtized alatt, magyar filmet még egyszer sem, noha magyar nevek is szép számmal sorakoznak Cannes vendégkönyvében. A magyar közreműködõk, szereplõk és díjazottak listája meghaladná e cikk terjedelmét, ezért csak kivonatosan említünk egy-két nevet. 1967-ben Kósa Ferenc lett a legjobb rendezõ Tízezer nap című filmjével. Legutóbb, 2006 májusában a Színház- és Filmművészeti Egyetem fiatal végzõs rendezõjének, Kocsis Ágnesnek A vírus című alkotása a fõiskolás filmek között megosztott harmadik díjat kapott. Honfitársaink közül Jancsó Miklós (1967), Kovács András (1976), Kézdi-Kovács Zsolt (1979), Dósai István (1984) és Szabó István (1986) zsűrizett Cannes-ban. (A fesztivál zsűrijének tizenegy tagja 1955-ig szinte kizárólag francia lehetett).

A közhely itt nagy igazság: a zsűri munkája csöppet sem könnyű! Hiszen például 2006-ban a Cannes-i Filmfesztivál válogató bizottsága a nagyvilág filmművészetének újdonságait reprezentáló több, mint 4000 benevezett filmbõl válogatta össze a hivatalos programot. A bõség e zavarát élvezni napjainkban már 30 ezer szakmabeli érkezik a francia városba, ahol 900 vetítést szerveznek, több mint 200 ezer embernek. A benevezett filmek mindig a világ élenjáró rendezõinek legújabb alkotásaiból adnak válogatást, és az itt megszerzett díjak komoly szakmai reputációval érnek fel.

A tavaszi filmfesztiválok idején a francia Riviéra esztendõrõl esztendõre mágnesként vonzza a hírességeket, összegyűjti a filmalkotókat, a színészeket, a valódi sztárokat csakúgy, mint az ifjú titánokat, no meg a nagy pillanatok haszonlesõit, a lesifotósokat, és persze a hetedik művészeti ág szerelmeseit, a mozirajongókat. Ilyenkor a legcsodásabb szállodák, éttermek és éjszakai szórakozóhelyek mind-mind felkészülnek a mozivilág jeles képviselõinek özönére. A sztárokon kívül ebben a pár napban tehetõs érdeklõdök tízezrei is érkeznek a francia Riviérára, csak hogy ízelítõt kaphassanak a gyönyörű nyaralóparadicsomot ilyenkor elborító rivaldafénybõl. A nagyvilági életmódot megfizetni képes vendégekrõl a fesztivál ideje alatt több, mint 500 eurót gombolnak le a szállodák egyetlen éjszakáért.

A fesztiváli estek fénypontja a csaknem kétezer nézõt befogadó Grande Lumiére moziteremben természetesen a versenyprogramban meghirdetett alkotások bemutatója. Ezeknek az igazán lenyűgözõ, mágikus pillanatoknak nem mindenki lehet részese. A kívül rekedt kíváncsiskodókat a hatvanéves fesztivál modern leleménye, a http://www.festival-cannes.fr címen elérhetõ internetes portál kárpótolja.

Juhani Nagy János