Pedro Almodóvar a kasztíliai Calzada de Calatravában született 1951-ben (más források szerint 1949-ben). Nyolcéves korában a család a portugál határ közelébe költözött, itt járt egyházi középiskolába, az itt szerzett rossz tapasztalatok eltávolították az istenhittõl.

A moziba a csokoládé vezette el: az édességek papírján ugyanis olyan sztárok képei voltak, akikrõl sosem hallott, de filmjeiket látni szerette volna. Elsõ filmélményei a falusi mozihoz kötõdtek, ahol még a nézõk vitték a széket és a kanna szenet, hogy bemelegítsék a fűtetlen helyiséget. Amikor kamaszként Madridba ment, már tudta, hogy a történetmesélés élete vágya, azonban álmai megvalósulására várnia kellett. Se család se pénz nem állt mögötte, a filmfõiskolát pedig Franco diktátor bezáratta, így az élet művészetét kezdte tanulmányozni. Madrid még a diktatúra idején is a szabadságot és a kultúrát jelentette számára.

Elsõ Super 8-as kameráját húszéves korában vette aból a pénzbõl, amit a telefontársaságnál keresett. Eleinte rövidfilmeket forgatott, ám hamarosan rájött, hogy csakis rendezõ akar lenni. A megélhetés miatt sok mindennel foglalkozott: novellákat, képregényeket írt, játszott a Los Goliardos nevű független színtársulatnál, itt ismerkedett meg filmjeinek egyik visszatérõ szereplõjével, Carmen Maurával, sõt még egy punk-rock együtteseket parodizáló transzvesztita együttest is alakított. Az irodai munkát megelégelve az El Vibora című képregénylap munkatársa lett, Általános erekció című fotóregény-sorozata a lapot jelentõs bevételhez juttatta.

Almodóvar, aki a hetvenes évek végére már az underground ismert figurája volt, elsõ játékfilmjét 1980-ban, 16 mm-es kamerával készítette. A bizarr, Pepi, Luci, Bom és más lányok a tömegbõl című alkotás a madridi underground világ körképe, s gyorsan kultuszfilmmé vált. Ezután következett 1982-ben a Szenvedélyek labirintusa, szintén sokkoló jelentekkel, bonyolult nemi indentitásokkal és szerepcserékkel teli történet egy nimfomán lányról. Almodóvar évente, de kétévente mindenképpen elõáll egy meghökkentõ történettel: 1980 és 2006 között tizenhat játékfilmet készített, amelyeknek gyakran producere, forgatókönyvírója, zeneszerzõje és látványtervezõje is.

Az 1984-ben készült Mit vétettem, hogy ezt érdemeltem nõalakjait bevallottan családja nõtagjairól mintázta. Életművének talán legfontosabb kérdése is a nõ szerepe: nõalakjai rendkívül erõsek, viselik és leküzdik az élet nehézségeit, a rendezõ számára érdekesebbek és értékesebbek, mint a férfiak. Az általa ábrázolt férfiakban gyakran összegyúrja az összes rosszat, amit megtapasztalt, míg ugyancsak emlékeit és tapasztalatait felhasználva mitikus nõfigurákat teremt. Maga is elismeri, hogy nem bánik túl szépen az erõsebb nemmel, de arra hivatkozik, hogy falujukban - ahol pedig még a hagyományos volt az értékrend -, mégis a nõ volt az úr a háznál, õ volt a problémák megoldója.

1986-ban készült a Matador, a késõbb hollywoodi karriert befutó Antonio Banderas-szal a fõszerepben és A vágy törvénye. Az Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén (1988) a nõi boldogságról és a magányról szól, és az egyik legszórakoztatóbb Almodóvar-film. A Tűsarok 1991-ben César-díjat kapott, az 1999-es Mindent anyámról pedig a César-díj mellett elhozta a legjobb rendezés díját Cannes-ban és megkapta a legjobb külföldi filmnek járó Oscar-díjat is. A Beszélj hozzá (2002) Golden Globe-díjat kapott és Oscar-díjra jelölték, a filmvilág legrangosabb kitüntetését el is nyerte a legjobb eredeti forgatókönyv kategóriában, ezt követte A Rossz nevelés 2004-ben. Az idén bemutatott Volver (Visszatérés) címéhez hűen visszatérés a gyökerekhez, a családi emlékekhez, mitikus nõalakokhoz, falubéli történetekhez, sorsokhoz, hiedelmekhez és egyben a régi alkotótársakhoz, Carmen Maurához és Penélope Cruzhoz.

Az Almodóvár életmű összefügg, visszatérnek benne a karakterek és a kedvenc színészek, mint Carmen Maura, Antonio Banderas vagy Penélope Cruz. Gyakori az olyan motívum, amit egy korábbi alkotásban már felvillantott, de csak késõbb dolgozza ki részletesen és szinte kötelezõ egy érzelmes, szívtépõen fájdalmas betétdal, ami mindig fontos emléke valakinek. Történeteiben sok a megélt motívum, hõsei, figurái gyakran homoszexuálisok (saját homoszexualitását is nyíltan vállalja), de felvonultatott transzvesztitákat, kéjgyilkost és pedofil papot is, legutóbbi filmjében, a Volverben pedig incesztust (vérfertõzést) követnek el.

Az almodóvari érzelmesség mindentõl különbözik. Meg meri mutatni az élet kényes helyzeteit, a másság természetességétõl az extrémitásig és akár a perverzitásig - meséi mégsem az extrémrõl szólnak, hõsei befogadhatók, szerethetõk, helyzeteik átélhetõk. Almodóvar nem csak az újszerűt, bátrat és megdöbbentõt viszi vászonra, hanem a szeretetet, kötõdéseket, vágyakat és bűnöket tárja elénk szívszorító õszinteséggel.

Különös kapcsolatban van a hõsök által hordozott titokkal, nem egyszer a bűnnel, amelyet hõsei vagy hõsei ellen követtek el. A bűnök kiderülése, kiderítése nem törvényességi kérdés, hanem mindig érzelmi-erkölcsi. Almodóvárnál az érzelmek és értékek hihetetlen mélysége nyomán azonosulhat a nézõ egészen extrém sorsokkal is.

A budapesti Cervantes Intézet a rendezõ születésnapján Almodóvar sorozatot indít, amelynek keretében Magyarországon eddig be nem mutatott filmjeit is levetítik.

(MTI-Panoráma - Bognár Anna, Sajtóadatbank)