1939. október 8-án, neves nagybőgős családban született, és gyerekkorától arra törekedett, hogy méltó legyen a hagyományokhoz. Tizenéves korától kezdte fellépéseit, 1955-ben Turán László zongoraművész meghívta a zenekarába.

A budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán 1969-ben végzett, a főiskolán tanársegéd, majd 1978-tól egyetemi tanár volt. A hetvenes évek közepén Rainer Zapperitz mesterkurzusán vett részt Nyugat-Berlinben.

1963 óta rendszeren koncertezett, már akkoriban játszott dzsesszt és komolyzenét. Fiatalon gyakran lépett fel az Egyetemi Színpadon és gyakran járt vidékre. A kilencvenes évek elejétől évente két lemezt – egy dzsessz- és egy komolyzenei albumot – jelentetett meg.

A műfaj elismert egyénisége volt határainkon túl is. Rendszeresen koncertezett külföldön; a legrangosabb fesztiválokon lépett fel, egyebek között Bombay-ben és a New-York-i Carnegie Hall-ban, Herbie Hancock együttesével. Hatalmas sikert aratott a Montreux-i fesztiválon, ahol 1970-ben az Európa legjobb szólistája díjjal tüntették ki. Megválasztották a világ legjobb nagybőgősének is.

Számos önálló lemeze jelent meg itthon és külföldön. 1963 óta komponált és hangszerelt, az utóbbi években gyakran adott klasszikus zenei szólókoncerteket. Számos nagybőgőátiratot is készített.

A Liszt Ferenc-díjat 1977-ben kapta meg, 1986-ban érdemes művész lett, 1999-ben megkapta a Budapestért Díjat. Elnyerte a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztje (polgári tagozat) kitüntetést is. A Kossuth-díjat 2002-ben vehette át „a dzsessz magyarországi népszerűsítéséért, kiemelkedően eredményes oktatói tevékenységéért”.

Pege Aladár mindig tiltakozott az ellen, hogy műfaji keretek közé szorítsák. Zeneakadémiát végzett nagybőgőművésznek tartotta magát, aki szinte minden műfajban képes magas színvonalú produkcióra. A komolyzenét közelebb érezte magához, s mivel hangszerének irodalma kevés szólólehetőséget biztosított számára, mindig arra törekedett, hogy bővítse ebbeli repertoárját is. Egy alkalommal elmondta, hogy főként saját kiadásban jelenteti meg lemezeit – ez csak korlátozott példányszámot, alkalmanként 300-400 korong kiadását tette lehetővé.

A művész, aki több mint ötven esztendőt töltött a színpadon, elképesztő könnyedséggel és lendülettel kezelte hangszerét. Együttesében játszott többek között a legjobb hazai zenészek közül Babos Gyula, Kőszegi Imre, Lakatos Dezső, Tomsits Rudolf és Vukán György is.

Hatvanötödik születésnapja alkalmából, 2004-ben a Raiffeisen Jazzklubban, az International Buda Stage színpadán adott koncertet: az ünnepi hangverseny a dzsessz és a komolyzene hívei számára egyaránt nagy élményként marad emlékezetes.