A film háromórás, ám Lynch ezt a hosszúságot épp megfelelõnek tartja. Számos „kifürkészhetetlen" jelenete miatt az Inland Empire élesen megosztja kritikusokat, de a mester erre is fittyet hány.

Az Inland Empire a cserbenhagyás témáját dolgozza fel, és egy színésznõ két, egymásba fonódó történetével indul, majd zenés, táncos jelenetekbe és drámai epizódokba megy át, amelyekben lengyelül beszélnek. A színésznõt az a Laura Dern alakítja, akit a Lynch-rajongók az 1990-es Kék bársonyból és az 1986-os Veszett a világból jól ismernek. Aztán a film egy harmadik történetbe fut, amelynek hõsnõjét szintén Dern alakítja, mi több, Dern társproducerként is jegyzi a filmet, bár errõl õ maga is csak a film megtekintése után értesült.

– Azt hiszem, azért lettem társproducer, mert három éve megszakítás nélkül dolgozom Daviddel, része lettem a kreatív folyamatnak, és félretettem minden egyebet, hogy ne kelljen abbahagynom a kísérletezés nagy kalandját - mondta a szõkeség. – Egyes jelenetekben csak David, én meg a kamera volt jelen, ami anyagilag igencsak megkönnyítette a munkát.

Új filmjét Lynch digitálisan vette fel, mivel beleszeretett e legmodernebb technikába, és azóta megfogadta, hogy többé nem használ celluloidot.

– Számomra a hagyományos film meghalt – mondta a rendezõ. – A celluloid szalag piszkos és karcos lesz, aztán széttöredezik, a felszerelés túl nehéz, a hagyományos filmezés olyan, mint hideg szirupban úszni. Ezzel szemben a digitális technika naponta fejlõdik.

Az Inland Empire-t egyelõre nem forgalmazzák Észak-Amerikában, de Lynch-et ez sem aggasztja.

– Mindig vákuumba kerülök, miután elkészülök egy filmemmel, de már vannak újabb ötleteim, terveim – mondta a rendezõ. – Elõször festeni szeretnék – tette hozzá.

(MTI-Panoráma)