Meglepetés és öröm az első benyomásom a hír hallatán. Ezután pedig, hogy az elismerés első helyen Budapest Fővárosi Önkormányzatát, majd a Budapest Film munkatársait illeti. Ez nem a szokásos közhely és álszerénység.

A Fővárosi Önkormányzat ugyanis a rendszerváltás után a budapesti mozik tulajdonosaként az Art-mozi hálózat kialakulásáért a legtöbbet tette, ami egy közvagyon tulajdonostól egyáltalán elvárható: meghatározta, hogy a tömegszórakoztató kommersz filmek alternatívájaként európai színvonalú minőségi filmválasztékot akar a Budapesten élő polgárok számára; ennek érdekében privatizáció helyett cégére, a Budapest Filmre bízta – az egyébként lepusztulóban lévő – mozivagyont és nem szólt bele az Art-mozi célú hasznosítással kapcsolatos szakmai munkába. Elsősorban ennek a tulajdonosi hozzáállásnak köszönhető, hogy a multiplexek térhódítása ellenére ma már 15 Art-mozi – 30 teremmel - működik Budapesten, a látogatók száma pedig 2004-ben már meghaladta  a 920 ezer főt.

A Budapest Film közvetlen irányítása alá tartozó 3 Europa Cinemas moziban – Művész, Puskin, Szindbád -  2004-ben 450 ezer mozilátogató váltott jegyet úgy, hogy az Europa Cinemas által az európai filmekre előírt 22 %-os előadásarány helyett 54, 50  ill. 69 %-on teljesítettünk. Ez mindenekelőtt annak köszönhető, hogy a Budapest Filmnek van néhány remek munkatársa, akik képesek évi 200-250 filmet nemcsak megnézni, hanem érdemben megítélni, kiválasztani közülük azokat, amelyek értéket hordoznak, majd a filmekből tudnak olyan moziprogramot szerkeszteni, ami érdeklődést vált ki a minőségre fogékony emberek körében, - újabb és újabb generációkat bevonva az Art-mozik törzsközönségébe. E munkáért elsősorban Bognár Péter és Páldy Krisztina filmkereskedőknek, Barna Márta műsorszerkesztőnek és Szabó Márton mozivezetőnek tartozom köszönettel.

Az én szerepem az eredményekben annyi volt, hogy 1987-ben „elloptam” a párizsi példát, majd megépítettem és karbantartottam a hidat a politika és a szakmaiság között, koordináltam munkatársaim szakmai tevékenységét. Hogy közben évente „belebotlok” 10-15 olyan filmbe, amitől 20 év cégvezetés után is kultúra-közvetítő értelmiséginek érzem magam, ez a privát szerencsém. Örülök, hogy ezt a szakmát választottam.

Budapest, 2005. 10. 27.

                                                                                             
Port Ferenc