Itthon négy vers- és prózakönyve /Lendítem lábamat, 1980; Versek (Nagyon fáj), 1992; József Attila a peep-showban, 1998; Egyvéleményen, 2003/, Amerikában angol nyelvű teljes verseskötete jelent meg Gipsy Drill (Cigányfúró) címmel. Évekig főszerkesztője volt a Cigányfúró című folyóiratnak, amíg a lap mögül ki nem hátrált a támogatás. Balogh Attila ötven éves, rendes poklok birtokosa: „elviselhetetlen szenvedések szenvedélyes és könnyed atlétája. Balogh Attila olyan költő – írja róla György Péter –, akinek nincs honvágya, és sehol nincsen otthon. Földönfutó, mint oly sokan ezen a világon, s oly sokan a nagy költők közül... Mert hát ezen a világon mindenki menekült. Balogh Attila is az. Menekült a magyar nyelvbe, hogy író legyen, menekült a cigányságba, hogy otthonra leljen, de hát a cigányoknak nincs otthonuk. A magyarok csak hitték, hogy van: de hát miféle otthon az, amely kizárja falai közül azokat, akik itt születtek, miféle haza az, amely megtagadja magát attól, akinek barnább a bőre. Ugyan miért hisszük, hogy van cigány és magyar költészet, és lenne két kultúra… Költőnek lenni, nyelvek között futni, otthonra nem lelni: annyit jelent, mint cigánynak lenni, magyarnak lenni, bárkinek lenni.”

„Balogh Attila, ez a putrikból jött, első generációs, mankós értelmiségi még tovább fokozza a rút tények és a szép szavak ellentmondását. A verseiből kiszűrhető életrajzi tapasztalatok olyan borzalmasak, hogy a múlt század realistái, egy Dickens, egy Gogol, egy Balzac elsárgulnának az irigységtől. (…) Balogh Attila verseinek olvasása közben gyakran kényszerülök fordítói munkára: a metaforákat át kell ültetnem tartalmuk közegébe. A misztikus, kozmikus költők is csak így olvashatók, de míg őket egy metafizikus világlátomás ihleti, Balogh Attila ihletője a személyes szenvedés, ez kap szinte metafizikai formát, és az elmezés, ha sikerrel jár, a sajgó, magára hagyott, szenvedéseivel végezni nem tudó személyhez vezet vissza. Kérdésemre, hogy miért keres a rút élményekre szép képeket, ezt felelte: ’Mindez annyira fáj, hogy másképpen nem bírnám elviselni.’” – írta Versek című kötetének utószavában Eörsi István.

Balogh Attilával a Duna Műhely Három Pokol című filmjében a kortárs irodalom kiemelkedő tehetségű alkotója, Jónás Tamás író, költő beszélget.

Szerkesztő, forgatókönyvíró, beszélgetőtárs: Jónás Tamás

Rendező: Medgyesi Gabriella Producer: Durst György

Közreműködik: Lázár Kati

Operatőr: Kőrösi András, Sibalin György

Fotók: Dallos László, Halas István

Vágó: Szirti Anina

Gyártásvezető: Szentmiklósi Sarolta