A gála házigazdája a Nemzeti Filmintézet - Filmarchívum volt, amely 1955 óta tagja a nemzetközi szövetségnek.

Káel Csaba, a mozgóképipar fejlesztéséért felelős kormánybiztos hangsúlyozta: Wim Wenders a kortárs film meghatározó alakja, aki amellett, hogy maga is alkot filmesként és fotósként, sokat tesz azért is, hogy a múlt történetei a jövő generációit is inspirálhassák. A filmörökség megőrzése nemcsak kedvtelés, hanem felelősség is - hangsúlyozta a kormánybiztos, hozzátéve: a kultúra fenntarthatóságának is kulcsa, hiszen közös felelősségünk minél gazdagabban továbbadni mozgóképörökségünket a Lumiére-galaxis kapujában.

Enyedi Ildikó laudációjában elmondta: az, hogy valaki ragyogó csillagként tűnik fel, majd az is marad, nagy erőt és tehetséget feltételez, és nagy felelősséget helyez az emberre. Hozzátette: Wenders munkáit látva úgy véli, hogy filmjeiben mindig a saját útját kereste és keresi a mai napig. Döntései, vágyai, fantáziái mind megjelennek a filmekben, amelyek ezáltal válnak személyessé.

Mint mondta, mindig elvarázsolta az a bátorság, amellyel Wenders a gyermeki energiákat tudta visszaadni és sugározni másokra. Szerény, elementáris erővel bíró művésznek jellemezte a rendezőt, aki tiszteletreméltó szakmai karrierrel bír.

Enyedi Ildikó kiemelte: Wenders misztikus, izgalmas, véleményformáló filmeket készített, és megköszönte a rendező bátorságát, őszinteségét.

A FIAF-díjat Tiago Baptista, a szervezet főtitkára adta át, kiemelve: idén Wim Wendersnek ítélték a 2024-es FIAF-díjat, a mozi és annak történelme iránti hosszú távú elkötelezettségének elismeréseként, a filmművészet, a filmörökség és a filmek megőrzése érdekében tett munkájáért.

Wim Wenders a díj átvételét követően megköszönte a FIAF-nak a díjat, amelyet nagy megtiszteltetésnek nevezett. Emlékeztetett: az évek során rengeteg időt töltött a párizsi filmintézetben és más hasonló intézményekben a világ különböző részein. Kiemelte: ekkor ismerte fel, hogy égető vágy él benne minél többet tudni és tanulni a filmművészetről. Mint mondta, ezekben az archívumokban őrzik és örökítik át a jövő generációi számára a 20. század hatalmas kincsét, amelyet mozinak nevezünk. A történelem tanításának nincs jobb módja, mint a film történetének a megismerése - vélekedett.

Felidézte: többszáz órát töltött filmnézéssel, a film számára egy komplex nyelv, új művészeti forma, a filmet a legátfogóbb művészeti ágnak látja. A rendező felhívta a figyelmet a kulturális örökség megőrzésének és a filmnyelv átadásának fontosságára, s ebben a filmkészítők felelősségére.

A díjátadót követően Wenders eredeti, 100 éves, némafilmes fakamerával forgatott, A Skladanowsky-fivérek című filmjét vetítették. A mozgóképet az Uránia dísztermében élő zenével kísérte alkotótársa, Laurent Petitgand zongorán, gitáron, szaxofonon, harmonikán, énekhanggal.

Több mint 100 évvel ezelőtt a mozi feltalálásáért zajló versenyfutásba a Lumiere fivérek mellett egy másik testvérpár, Max és Emil Skladanowsky is bekapcsolódott. Bioszkóp nevű találmányukkal már néhány héttel a franciák előtt nyilvános vetítést tartottak Berlinben. A film az ő történetük, amit a müncheni filmes egyetem diákjaival forgatott Wenders 1995-ben.

(MTI)