Kisgyermekként édesapjával gyakran járt moziba. Tizenhat évesen kezdett novellákat írni, 1944-ben érettségizett, majd munkaszolgálatra vitték. Hegyeshalomból női ruhában szökött meg, Győrött elfogták s kis híján kivégezték; családja egy része Balfon, deportálásban halt meg. 1945-49 között a Pázmány Péter Tudományegyetemen filozófiát, művészettörténetet és esztétikát tanult, s Gertler Viktor magánfőiskolájának növendéke volt. Annak megszűnte után a Színház- és Filmművészeti Főiskolán (ma Egyetem) folytatta tanulmányait, 1949-ben kapott diplomát. 1949-51 közt Moszkvában a Filmművészeti Állami Főiskola aspiránsa volt (itt kötött barátságot Tengiz Abuladzéval, a későbbi híres grúz rendezővel, a Vezeklés című film alkotójával).

Pályafutását 1949-ben rövidfilm-rendezőként kezdte, az akkor igényelt témákban: A nép jelöltjei, Brigád, Az újjáéledő Zala. Két hónapot töltött Sztálinvárosban, a tapasztalatai alapján írt forgatókönyvét nem kapta vissza. Első filmjét 1953-ban a metróépítésről forgatta Bessenyei Ferenc főszereplésével, A város alatt címmel - ezt azonban csak kis ideig játszották az építkezés leállítása miatt. Bár a mű sematikus volt, ellenség nem szerepelt benne - a mindenható kulturpolitikus Révai József hiányolta is belőle az osztályharcos hevületet. Herskó 1951-től tanított a Színház-és Filmművészeti Főiskolán, de 1954-ben mint jobboldali elhajlót, kidobták. 1959-ben visszakerült és főigazgató-helyettes is lett, ő indította el a hatvanas évek elején a népszerű-tudományos kisfilm rendezői szakot.

Az ötvenes évek közepén asszisztensként dolgozott Szőts István és Fábri Zoltán mellett. Gelléri Andor Endre novellái alapján 1958-ban rendezte a Vasvirág című filmet Törőcsik Marival és Avar Istvánnal, a nagy gazdasági válság nyomasztó éveiben is megtalálva a költészetet. (A filmet Cannes-ban is bemutatták, ahol kedvező kritikát kapott.) A Két emelet boldogság című vígjáték (1960) az úgynevezett fridzsiderszocializmusról szól. A Semjén Anita és Sinkovits Imre főszereplésével készült Párbeszéd (1963) a hatalom és az értelmiség közti dialógus akkori lehetőségeit elemzi. Talán legfontosabb műve a holokausztot, a koncentrációs táborokat, az illegális kommunista mozgalmat, a személyi kultuszt, a koncepciós pereket is érinti; életképek és epizódok laza sorából áll, összefogva 18 év történetét. Szevasz, Vera (1967) című filmje a cinéma vérité eszközeivel mutatja be a kor fiataljainak életét.

Feleségével, Herskó Annával, aki az első diplomás női operatőr volt, két dokumentumfilmet forgatott, forgatókönyvíró s dramaturg is volt, tévéműsorokban vett részt. A hatvanas évek második felében stúdióvezetőként törekedett az európai filmtendenciák meghonosítására, s jelentős szerepe volt a filmművészek szövetségének munkájában. A többi közt Sára Sándor Feldobott kő, Szabó István Álmodozások kora, Apa, Keleti Márton A tizedes meg a többiek, Kósa Ferenc Tízezer nap, Gyarmathy Lívia Ismeri a szandi mandit? című filmje megszületése mellett bábáskodott. A hatvanas évek végén a nagy sikerű Bors című tévésorozat néhány epizódját rendezte.

Közéleti témájú filmszatírája, az N. N., a halál angyala szembenézés addigi életútjával. Utolsó játékfilmjének elkészülte után, 1970-ben elhagyta az országot, mivel kiábrándult a hazugságokból, elítélte az antiszemitizmus szőnyeg alá söprését és elveszítette reményét, hogy valaha reformok legyenek. Svédországban telepedett le, a Dramatiska Institutet, az ottani filmfőiskola egyik átszervezője, tanára, tanszékvezetője, majd 1988-ban rektora lett.

Színészként feltűnt Ingmar Bergman A varázsfuvola című filmjének nyitójelenetében, a dán Lars von Trier rendezői debütálásában, A bűn alapelemei című thrillerben (1984), majd hét évvel később az Európa című alkotásában (szerepléseit egy későbbi interjúban úgy értékelte, Svédországban "közepesen jó színész lettem"). Filmet készített svéd nyelvtanfolyamának záróbulijáról és egy süketnéma kisfiúról. Részt vett a Jó estét, Wallenberg úr című svéd-magyar játékfilm előzetes dokumentumanyagának összeállításában, tévéfilmet rendezett Mrozek Emigránsok című darabjából.

A kilencvenes évek eleje óta az esztendő egy részét ismét Magyarországon töltötte, Gazdag Gyula hívására a Színház- és Filmművészeti Egyetem vendégprofesszora volt. Számára a pedagógiai munka a filmkészítéssel egyenrangú tevékenység volt, amit tanítványai, akiket az önmegvalósítás felé irányított, "Herskó-módszernek" neveztek. A kenyereslány balladája című 1996-os filmben, amelyet Czabán György és Pálos György készített róla, lírai életrajz formájában elevenítette fel múltját. Szerepet vállalt Szőke András Kiss Vakond (1993) és a Czabán-Pálos duó Országalma (1998) című filmjeiben, az előbbiben egy nőt alakított, az utóbbiban Mátyás királyt formálta meg. A közönség láthatta Miklauzic Bence Ébrenjárók (2002) című alkotásában, és megszólalt Varga Ágota Aczél című dokumentumfilmjében is (2009).

Herskó János 1961-ben és 1964-ben Balázs Béla-díjat kapott, 1970-ben érdemes művész lett. 1964-ben és 1995-ben a filmkritikusok különdíját, 1967-ben a San Sebastián-i filmfesztiválon a Filmkritikusok Nemzetközi Szövetsége (FIPRESCI) díját, az 1993-as Filmszemlén a Színház-és Filmművészeti Főiskola hallgatóinak Nyakkendő-díját vehette át. A Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztjével 1996-ban tüntették ki, 2000-ben a Filmszemle életműdíját kapta, 2006-ban Kossuth-díjat kapott sokoldalú művészetéért és filmpedagógiai munkásságáért. 2007-ben a Magyar Mozgókép mestere címmel, s a magyar filmkritikusok életműdíjával tüntették ki.

Herskó János hosszan tartó, súlyos betegség után 2011. október 12-én hunyt el Budapesten.

(MTI)