Az első magyarországi filmfelvételt a Lumiére testvérek operatőrei készítették 1896-ban a millennium alkalmával, ezt azonban sosem láthatta a közönség, mert a képekről lemaradt az ünnepségeket megnyitó Ferenc József feje.

Az első megrendezett, dramatizált jeleneteket tartalmazó magyar filmet A táncz címmel 1901. április 30-án vetítették le az Uránia Tudományos Színház - később száznál több alkalommal elhangzott - előadásának illusztrációjaként. Az alkotás 18, egyenként 1-2 perces jelenetben dolgozta fel a tánc történetét az ókortól a 16. századi francia udvari táncokon, az olasz tarantellán, a barokk és magyar táncokon (mint a palotás és csárdás) át a 20. századig. A forgatókönyvíró Pekár Gyula, aki az előadásnak nemcsak szerzője, hanem felolvasója is volt, az 1896. évi párizsi világkiállítás hasonló előadásából merítette az ihletet. Az operatőri és rendezői munkát vállaló Zsitkovszky Béla eredetileg fényképész volt, aki egy vetítőgépet alakított át, hogy a mai Uránia filmszínház épületének tetőteraszán felvehesse a Cesare Smeraldi, az operaház balettmestere által betanított táncokat, a zenét Kern Aurél szerezte. A filmben a kor nagy színészei - Blaha Lujza, Fedák Sári, Márkus Emília, Hegedűs Gyula - és az Operaház balerinái szerepeltek. Fedák Sári facipős japán táncot adott elő, Blaha Lujza csárdást táncolt, az első jelenetet, Márkus Emília Salome-táncát kétszer kellett felvenni, mert a rendkívül gyúlékony nitrocellulóz filmszalag elégett.

Sajnálatos módon a korban rendkívül hosszúnak számító, 500 méter hosszú film nem maradt fenn, csak a sajtóban közölt képeket, néhány plakátot és Pekár Gyula könyvalakban is megjelent előadását ismerjük. A táncz sorsa nem egyedi, a némafilmek és az 1945 előtt készült hangosfilmek közül nagyon sok eltűnt, elkallódott.

Az első teljes estét kitöltő magyar film, Kertész Mihály Ma és holnap című alkotása 1912-ben került a mozikba. Négy évvel később, már az I. világháború alatt készült el a mai filmek terjedelmét elérő első magyar film, Jókai Mór Mire megvénülünk című regényének filmváltozata Hevesi Sándor művészeti irányításával, Uher Ödön rendezésében.

Az első hangosfilmet 1927-ben mutatták be Amerikában, és két évvel később már a hazai filmek is megszólaltak. 1929-ben Kertész Mihály magyar nyelven készített hangos beköszöntőt Noé bárkája című filmjéhez, a következő évben elsősorban magyar nótákat hallhattak a nézők Gaál Béla Csak egy kislány van a világon című alkotásában.

A magyar hangosfilm-gyártás 1931. április 29-én kezdődött meg Budapesten, a Corvin filmgyár Gyarmat utcai telepén. Az első "igazi" hangosfilmet, A kék bálványt 1931. szeptember 25-én mutatták be Jávor Pál főszereplésével, az alkotás egy birtokát elvesztő, kétségbeesésében Amerikába kivándorló báró története, akinek sorsa végül jóra fordul. A művet a kritika a hollywoodi filmek gyenge utánzatának minősítette, és ami a készítőknek még fájóbb lehetett, mivel a cselekmény nagy része Amerikában játszódott, a nézők tetszését sem nyerte el.

Az igazi áttörést az 1931. november 27-én a mozikba került második magyar hangosfilm, a magyar helyszínt és magyar karaktereket felvonultató Hyppolit, a lakáj hozta meg Kabos Gyula és Csortos Gyula feledhetetlen alakításával. A Hyppolit és az 1934-es Meseautó sikerét követően a vígjáték lett a kor meghatározó, exportképes műfaja - e művek népszerűségén nem fog az idő, olyannyira, hogy az utóbbi évtizedekben többet újraforgattak.

A színes filmtechnikát Magyarországon először Radványi Géza próbálta ki 1941-ben A beszélő köntösben, a fekete-fehér filmben akkor úttörő módon három tízperces színes betét volt látható. Az első teljes hosszában színes magyar filmet, a Ludas Matyit 1950-ben mutatták be, a rendezéssel a tapasztaltabb Nádasdy Kálmánt bízták meg, a társrendező Ranódy László volt. A kísérleti nitrofilm, amelyre forgattak, már az ötvenes években elvesztette színét és hangját, így amikor 1961-ben fekete-fehérben ismét forgalmazni kezdték, újra kellett szinkronizálni. Az alkotást 2004-ben digitális technikával teljesen felújították és a hangokat is helyreállították.

A magyar filmtörténet újabb mérföldkövét az 1973-as év jelentette, ekkor mutatták be az első egészestés magyar rajzfilmet, Jankovics Marcell János vitéz című alkotását.

Az első Oscar-díjas magyar alkotás Rofusz Ferenc A légy című animációs rövidfilmje volt 1981-ben. Egy évvel később első magyar játékfilmként Szabó István Mephisto című alkotása nyert a legjobb idegen nyelvű filmek között, 2016-ban a kategória győztese Nemes Jeles László Saul fia című alkotása lett. 2017-ben Deák Kristóf Mindenki című alkotása a rövidfilm kategóriában diadalmaskodott. A magyar filmes szakemberek az utóbbi években több, Magyarországon is forgatott Oscar-díjas filmekben vettek részt.

A magyar film napját 2018 óta ünnepeljük április 30-án, A táncz bemutatójának évfordulóján. Az elveszett filmről a bemutató centenáriumán, 2001-ben készült dokumentumfilm, amely a mű virtuális újraalkotására is vállalkozott, a fennmaradt jelenetfotókból készített tízperces animációs filmet 2021-ben vetítették le a Nagylátószög címmel a magyar film történetéről rendezett kiállításon. 2023-ban készült el a Nemzeti Filmintézet - Filmarchívum Elveszett magyar filmek című dokumentumfilmje, amely bemutatja a magyar filmipar elmúlt 120 évének viszontagságait, a tragikus körülmények között megsemmisült filmek és rég elfeledett alkotások újrafelfedezési lehetőségét. A Nemzeti Filmdigitalizálási és Restaurálási Program keretében mintegy kétszáz magyar mozifilm újult meg. Az idei jubileumi év alkalmából egy héten át tartó, országos eseménysorozattá bővül a Magyar Film Napja, a vetítések mellett filmtörténeti séták és a fiatal alkotókat megszólító szakmai események is lesznek.

(MTI)