"A választás lehetősége benne van mindannyiunkban, ezt a konfrontációt akartam megvizsgálni Jean Moulin történetén keresztül" - hangsúlyozta a rendező, akinek negyedik játékfilmjét előző nap vetítették a hivatalos versenyprogramban, ahol 21 alkotással versenyez az Arany Pálmáért.

A Moulin az idei program egyik leginkább várt alkotása volt, miután a történelmi dráma a franciák egyik nemzeti hősének, a második világháború alatti francia ellenállás jelképének, egyik vezetőjének és vértanújának, Jean Moulinnek utolsó napjait követi nyomon. A címszerepet a népszerű francia színész, Gilles Lellouche alakítja a német Lars Eidinger oldalán (Klaus Barbie szerepében).

A rendező elmondta, hogy nagyon büszke és meghatott, hogy első filmje, az Oscar-díjat nyert Saul fia után ezt a filmjét ismét Cannes-ban mutathatta be. Emlékeztetett arra, hogy amikor a Moulin francia producere, Alain Goldman és forgatókönyvírója, Olivier Demangel néhány évvel ezelőtt megkeresték a film ötletével, azért vállalta el a felkérést, mert a téma közel áll azokhoz a kérdésekhez, amelyek őt is foglalkoztatják.

Olivier Demangel forgatókönyvíró nem egy klasszikus önéletrajzi filmet írt Jean Moulinről -, akit mielőtt a második világháború alatti francia belső ellenállás vezetőjévé kiválasztotta Charles de Gaulle tábornok, egy egyszerű hivatalnok volt, szinte érdektelen hétköznapi élettel -, hanem a mártírként meghalt, a hazáját szolgáló ellenálló humanista és a náci megszállók konfrontálódását dolgozta fel, mert a tágabb értelemben vett ellenállás fogalma érdekelte.

"Mit jelent a hallgatás a hóhérral szemben? Hogan lehet ellenállni? Hogyan próbálták meg az ellenállókat szóra bírni a németek? Hogyan kételkedik saját magában egy ellenálló?" - ezek a kérdések foglalkoztatták a forgatókönyvírót saját elmondása szerint. A filmben ugyanakkor szándékosan nem akarták a rendezővel megmutatni a fizikai kínzásokat, hanem inkább a pszichológiai jellegű vallatásokra koncentráltak, amelyekről Klaus Barbie elhíresült.

Nemes László elmondta, hogy Jean Moulin titkárának, Daniel Cordier-nak az Alias Caracalla címen megjelent visszaemlékezéséből egy olyan embert ismert meg, akinek saját életfiozófiája, művészeti elképzelése volt, ő maga is művész volt, festett, rajzolt, gondolatai voltak voltak a civilizációnkról, "igazi humanista" volt. És sokkal elszigeteltebb ember volt, mint ahogy azt a háború utáni korszakban gondolták.

A rendező célja az volt, hogy a filmben megmutassa egy olyan ember valóságát, aki sokkal inkább egyedül volt a háború idején, mint azt gondolnánk.

"Mindig az egyén szabadsága a legfontosabb. Én egy olyan országban nőttem fel, ahol nem volt szabadság az 1980-as években. Franciaországba 1989-ben érkeztem, s az egész olyan volt, mintha egy másik bolygóra léptem volna. Ezért soha nem fogom elfelejteni, milyen, az amikor az embernek nincs szabadsága a mindennapokban. Mondhatjuk, hogy ezt az üzenete Jean Moulinnek, ezért halt meg" - hangsúlyozta Nemes László.

A film producer hozzátette: "Ami megfogott minket Jean Moulin történetében az az, hogy a pártok fölé helyezte magát. Az ellenállás vezetőjeként az összefogást hirdette. De nem is annyira a nemzet, hanem a haza érdekében. Ami a szabadságot, egyenlőséget, testvériséget jelenti. A szabadság nevében halt" - fogalmazott Alain Goldman.

Újságírói kérdésekre Nemes László nem kívánt nyíltan politikai problémákról beszélni, de annyit elmondott, hogy a magyarországi választások során "varázslatos pillanat" volt ismét szabaddá válni.

A Moulin című film a közép-franciaországi Lyonban játszódik, a forgatás 2025 szeptemberében kezdődött Franciaországban, majd az év végén Budapesten folytatódott Kemény Ildikó vezetésével a Pioneer Pictures gyártásában. Az utómunka az NFI Filmlaborban készült. A 35 mm-es filmre Erdély Mátyás operatőri munkájával forgatott alkotás negatív film hívása, fényelése, valamint a pozitív kópiák az NFI Filmlabor csapata által kifejlesztett innovatív bleach bypass eljárással készültek. Kovács László senior colorist és csapata több mint fél évig dolgozott a filmen.

A film története 1943 márciusában kezdődik, amikor is Moulin - akit a Londonban működő emigráns francia kormányt vezető Charles de Gaulle tábornok a különböző ellenállási mozgalmak egységesítésével bízott meg - ejtőernyővel ugrott le a megszállt Franciaországba, ahol megalakította az Ellenállás Nemzeti Tanácsát, de nem sokkal később elárulták, s a Gestapo rajtaütéssel letartóztatta a szervezet Lyonban tanácskozó nyolc vezetőjét. Moulint maga Klaus Barbie, a lyoni hóhér néven elhíresült helyi Gestapo-főnök vallatta és kínozta, de ő nem árult el semmit és senkit. Ezután Németországba akarták vinni további vallatásra, de Moulin a vonaton, Metz közelében meghalt. Barbie azt állította, hogy öngyilkos lett, de valószínűbb, hogy az elszenvedett bántalmazásokba halt bele.

Moulin elszántsága és hallgatása új erőt adott a francia ellenállásnak. A mártír a hazafiság és az önfeláldozás jelképe lett, földi maradványai a francia történelem nagyjainak végső nyughelyén, a Panthéonban nyugszanak.

A 79. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál május 12-én kezdődött, a Park Csanuk dél-koreai filmrendező által vezetett nemzetközi zsűri a május 23-i záróünnepségen nyújtja majd át a díjakat.

(MTI)