– Hálás vagyok a sorsnak, és utólag büszke lehetek a történtekre. Életem legbátrabb, legvakmerőbb cselekedete volt az állambiztonsági munka. Hiszen ezzel mentettük meg egyik évfolyamtársunkat az 1956-os forradalom után a leleplezéstől és a biztos akasztástól - fogalmazott a rendező a napilapnak.

Szabó István azt mondta, két évfolyamtársa kérésére vállalta a feladatot, azért, hogy egy társuk - aki fegyveresen részt vett a Köztársaság téri pártház elfoglalásában - alibije is hiteles legyen. „Ezért összevissza mondtam mindent, ami elterelte a figyelmet arról, akit védenünk kellett. A történet dokumentálható eredeti '56-os híradófelvételeken" - nyilatkozta Szabó István. Hozzátette: örül annak, hogy végre elmondhatja (talán filmen is) a történetét; ami „gyógyszer lesz sokaknak, és világosabb képet mutat az 1957-től 1960-ig terjedő időszakról".

Gervai András történésznek az Élet és Irodalom e heti számában közölt írásából derült ki, hogy a filmrendező fiatalon titkosügynök volt Képesi Endre fedőnéven. A kutató szerint a 19 éves korában beszervezett ügynök a III/III-as csoportfőnökség jogelődjének, a II/5-ös, a belső reakció elhárítását végző osztálynak jelentett néhány éven át a Színház- és Filmművészeti Főiskola később híressé vált hallgatóiról.

(MTI)