– Ha most kellene döntenem, ugyanezt csinálnám - mondta az Oscar-díjas filmrendező.

Szabó István az interjúban ismerteti beszervezésének rövid történetét, amelyből kiderül: életre szóló esküt kötött két évfolyamtársával, Gábor Pállal és Gyöngyössy Imrével, hogy nem beszélnek arról, Gábor Pál fegyverrel vett részt a Köztársaság téri pártház ostromában 1956 októberében.(Azóta mindkét filmrendező elhunyt, Gábor Pál 1987-ben, Gyöngyössy Imre 1994-ben.)

A belügyi szervek 1957. februárjában Szabó Istvánt két másik évfolyamtársával együtt letartóztatták. Az egyikük az 1999-ben elhunyt Kardos Ferenc filmrendező volt. A másikukat Szabó István az interjúban nem nevezi meg, mint fogalmaz, azért, mert az illető még él.

A letartóztatás harmadik napján Szabó Istvánnal aláírattak egy papírt, hogy amikor az állambiztonsági szolgálat úgy gondolja, be kell számolnia a főiskolai eseményekről.

Arra a kérdésre, hogy másik két társát is beszervezték-e, Szabó István úgy válaszolt: „sosem mertük egymástól megkérdezni. Mindenki őrizte a titkát - már csak önvédelemből is."

A filmrendező az interjúban elmondta azt is: előfordult, hogy Gábor Pállal megbeszélték, mit írjon a jelentésekbe, annak érdekében, hogy meg tudják védeni az évfolyamot.

Arra az újságírói kérdésre, hogy 1963-ban miért engedték el, tehát miért nem kellett több jelentést írnia, Szabó István azt válaszolta: nem tudja. – Ahogy azt sem tudom, miért engem találtak meg, azt sem tudom, miért szálltak le rólam. Azt hiszem sosem tekintettek fontosnak - mondta.

Ártó szándékú mondatokat soha nem írt - olvasható az interjúban, amelyben a filmrendező azt is elmondja, hogy egy éve készül filmre vinni a történetet, amelyről a szinopszis már elkészült.

Gervai András történésznek az Élet és Irodalom eheti számában közölt írásából derült ki, hogy a filmrendező fiatalon titkosügynök volt Képesi Endre fedőnéven. A kutató szerint a 19 éves korában beszervezett ügynök a III/III-as csoportfőnökség jogelődjének, a II/5-ös, a belső reakció elhárítását végző osztálynak jelentett néhány éven át a Színház- és Filmművészeti Főiskola később híressé vált hallgatóiról.

(MTI)