A cikkíró szerint Kertész Imre mellett Szabó István az ország kulturális cégére, a (volt) keleti tömb kevés művészeinek egyike, aki már a rendszerváltás előtt nevet szerzett magának Nyugaton, s a fordulat után dicsősége csak gyarapodott.

A szerző, Hanns-Georg Rodek helyesnek tartja, hogy Szabó 1990 után külföldön építette tovább karrierjét. Mint írja, most kísérlet történik arra, hogy 19 éves korában történt beszervezését is az érvényesülés érdekében tett helyes lépésként értékeljék.

A Die Welt szerzője kitér arra, hogy Szabó István miként vélekedett Jancsó Miklósról és Mészáros Mártáról. Szerinte mindaz, amit róluk leírt, nem volt feltétlenül káros, mert mozgásteret teremthetett a nevezett művészek körül. Mindazonáltal megjegyzi, hogy a következő évtizedekben akadtak indexre tett Jancsó- és Mészáros-filmek, Szabó-filmek azonban nem.

A szerző mindezek után „meglepő reakciónak" tartja, hogy a Szabó István mellett kiálló értelmiségiek levelének aláírói között szerepel Jancsó Miklós is. „Tényleg alig történik meg a múlt feldolgozása Kelet-Európában, vagy csak mi nem értesülünk róla?" - teszi fel a kérdést Rodek, aki szerint más szemmel kell majd ezentúl nézni Szabó Istvánnak az értelmiség és a hatalom viszonyát boncolgató filmjeit, a Mephistót, a Redl ezredest, a Szembesítést.

(MTI)